A vélemények szabadsága és a coaching

Ne vegyél készpénznek!

Sokan, akik a coachinggal ismerkednek, úgy mondják magukról, hogy még könnyen, talán túl könnyen is adják jó tanácsaikat. Az alapmotiváció ehhez a segíteni akarás. De, ahogy ismerjük mind a pokolba vezető út kövezetét...

Mark Twain fogalmazott igazán drasztikusan:

A jó szándék olyan mint a templomban felsíró kisgyerek. Gyorsan el kell távolítani.

A coaching nem tanácsadás! Első számú leckéje ez minden szakmai tartalomnak, és első számú témája minden szakma technikai vitának.

Szerintem a tanácsokkal alapangon nincs baj, ha javaslatként és kihangosítva, hogy ez a mi meglátásunk, mi tapasztalatunk hangoznak el.

A coachingban a beszélgetéseket gyakran akasztja meg, ha az ügyfél arról beszél, hogy “ezt úgy mondják”, “az ember ezt így kell csinálja” vagy “mindenki azt gondolja, hogy neki ezt vagy azt kéne csinálnia”.  Ilyenkor első körben kiderítjük, hogy ki az a –nemritkán – egy szem ember, aki ezt a véleményét felé elmondta. És végiggondoljuk, hogy az illető guruja-e a témának és a többiek vajon felvonultatnak-e ezzel ellentmondó véleményt. Ilyenkor fény derül az egyszerre szomorú és megnyugtató fegyvertényre, hogy mi emberek tele vagyunk véleményekkel, és lelkesedéssel is, hogy minden véleményt meghallgassunk.

Amin a coachingban ezért dolgozni tudunk, az az, hogy kinek a gondolataira akar az ügyfél odafigyelni. 
Mert lehet az a szülő vagy testvér vagy barátnő a világ legcsodásabb embere, ha az adott témakörben nem ő a megfelelő tanácsadó.
De ha kérdezik, akkor elmondja a véleményét, nagy odaadással képviselve valamit, aminek talán pont az ellenkezőjét élte még néhány perccel azelőtt. És sokan túlságosan is lelkesen ráugranak ezekre a meglátásokra, átadva a kritikus gondolkodás és megfontolás felelősségét. Azzal együtt, hogy ezt a könnyebbik utat egyre kevesebb ember választja, legalábbis az én környezetemben.

Nekem nagy szerencsém van, a világ legokosabb asszonya az édesanyám. Ezt azért tudom, mert ő mondta. Hosszú évekig készpénznek vettem minden meglátását és még a saját tapasztalataim sem könnyen győztek meg arról, hogy anyum akkor is véleményt formál, gyakorlatilag bármilyen témában, ha épp semmilyen rálátása, felkészültsége nincs a témáról. 

Dan S. Kennedy (tanácsadó) egy mondása nagyon megtetszett ezügyben:

Nekik megvan az alkotmányos joguk buta véleményükre, neked vállalkozói felelősség, hogy eltekints ezektől.

Szóval mindnannyiunknak harci feladata, hogy megválogassuk: kire hallgatunk és szétválogassuk a véleményeket az igazi tudástól, tapasztalattól. 

Coachként pedig az önfegyelem és folyamatos önreflexió a tanulási feladatunk, hogy okosan és jó érzéssel tudjunk dönteni arról, hogy mikor van helye és hogyan megfogalmazva a mi gondolatainknak, amelyek végső soron vagy saját tapasztalatok, általunk válogatott forrásból származó tudások vagy vélemények.