Majd én megcsinálom helyetted

Marketing stratégiák – a befolyásolás pszichológiai eszközeiből

Miről álmodik a lány és az ügyfeleink is, holdfényes nyár éjszakán. Hogy egy-egy tanácsadói beavatkozás hatására gondjuk egy csapásra megszűnik. Pénzért megoldást kapnak, méghozzá fájdalom menteset!

„Olyan csodás vagy! A legjobb, ami velem az életben csak történhetett – te vagy! Dőlj hátra, én mostantól elintézek mindent. Gondoskodok rólad… Megcsinálom helyetted…”

Ki ne örülne, lélegezne szaporábban mégis könnyebben a fenti mondatok hallatán? Főleg, ha tudná, hogy a szaktudása okán, az ígéret tevője hatékonyabban, ügyesebben és gyorsabban elvégzi a feladatot, amit Önre osztottak.

Van néhány alapgondolat, ami – így általánosítva is – hasznos mindazoknak, akik hivatalból foglalkoznak mások manipulálásával. Tanácsadóként vagy marketingesként, értékesítőként.

Mit kell tudni az emberi természetről?

1. Van egy természetes sürgetés bennünk. Aminek hatására minden most, rögtön, de legalábbis az elkövetkező 10 másodpercben szeretnénk megkapni.
2. Nem szeretünk félni, szorongani.
3. Elégedettségre törekszünk.
4. Bosszúra vágyunk azokkal szemben, akik beleléptek a lelkünkbe vagy megtaposták a szeretteink szívét.
5. Szex mindig jöhet.
6. Ételek, lehetőség szerint jó lakomák mindig jöhetnek.
7. Szeretünk kapcsolódni, de fontos a szabadságunk, függetlenségünk.
8. Szeretjük a kényelmet.
9. A gyermekeinket, családtagjainkat szeretjük biztonságban tudni. Lehetőség szerint boldogok is legyenek.
10. Nem igen szeretünk (nagy) árat fizetni ezekért a fent felsorolt dolgokért.
11. Szeretjük, ha valaki elvégzi a munka dandárját helyettünk

A természet adta reményünk, hogy ügyesen sikerül outsourcol-ni, átpasszolni egy-egy feladatot. Valaki… lesz ott kint… aki rendelkezik a megfelelő erőforrásokkal, szaktudással és lelkesedéssel, hogy elvégezze helyettünk a munkát.

Szomorú fegyvertény, de az életben sok korlátba ütközünk. Többször kell megtapasztaljuk, hogy nem kaphatjuk meg amit szeretnénk. Vagy nem AZT, vagy még nem MOST kaphatjuk csak meg.

1. Előfordul, hogy van egy versenytárs vagy ellenfél. Van, amikor többekből áll az ellen(ség).
2. A gyerekeink és/vagy munkatársaink panaszos sírása tölti be a teret.
3. Lehet, hogy senki sincs még a közelben sem, akivel szexelni lehetne.
4. Nincs elég élelem.
5. Valaki ránk akaszkodik, akadályoz, fejünkre nő, dirigál – veszélyezteti a szabadságunkat, függetlenségünket.
6. Akiket ismerünk, akikhez jól tudunk emberileg kapcsolódni, nem elérhetőek, nem érnek rá, messze vannak.
7. A helyzet, amelybe manövriroztuk magunkat, a környezetünk (irodánk, karosszékünk) kényelmetlen.
8. Nem tudjuk, hogy mi van a szeretteinkkel, hol vannak, hogy vannak a nekünk fontosak.

Üzlet és magánélet kapcsolatai közötti különbség

A fenti törekvések és akadályok azok, amelyekkel napi szinten küszködünk. És ha innen nézzük, akkor kiderül, hogy az üzleti és a magánélet között nincs is különbség. Az igényeink és a félelmeink azonosak.

Annyi, hogy az üzleti élet egy későbbi kreálmánya az emberiségnek, a gazdasági kultúrának. Az üzleti élet művi, nem természetes sok szempontból. Létrehoztuk, magyarázzuk, modellezzük és megpróbáljuk működtetni. És sokszor elhisszük, hogy alapelveiben eltér az élet alapelveitől…

Pedig az emberi agy, amikor mintáit, szimpátiát és boldogulását keresi nem tesz különbséget az irodában és a metrón ülő emberek között.

Ami viszont különbözik az a reakciónk az irodaiakra!

Ennek oka, hogy az irodába napi szinten visszatérünk. Tehát a közös működést az emberségünk mellett számos kulturális norma és közösen megállapodott szabály határozza meg. Ezek megkönnyítik az együttélést.

Mégis – talán nem csoda, hogy nem olyan lelkesen járunk be munkahelyeinkre.

Ha csak a fenti szükségleteinket nézzük, akkor – elméletben – a munkahelyeket jó hellyé lehet varázsolni. Dehogy ez mégsem ilyen egyszerű. Mert a szabályok a munkahelyen gyakran ellentétes irányúak az igényeinkkel, érzéseinkkel.

Ha valakitől rossz szándékot érzünk, vagy tehetetlenséget, amellyel akadályozza a mi munkavégzésünket is – annak nem ugathatjuk le a fejét. Az rossz pont lenne a többieknél vagy az évértékelő beszélgetésben. Nem működik a MOST legyen jó, kényelmes, szexi, finom elvárás sem… mert gyorsan a cégen kívül találja magát az, aki megszegi a szabályokat, vagy nem tud disztingválni.

Ettől a tudattól aztán még kényelmetlenebb, még idegenebb lesz a helyzet. De a maga kis mókuskerekét mindenki szépen tisztán tartja, olajozza és rendre megjelenik benne szolgálatra készen.

Ha csak nem a magasan dotált vezetői réteg tagja, akkor sem a nyugdíj alapjától, sem a befektetéseitől nem remélhet csodákat a boldog öregkorára vonatkozóan.

És ettől a tudattól még hosssssssssssssssssssssssssszabbnak és fárasztóbbnak tűnik a napi szintű tapasztalás.

Ezért aztán az egyetlen kiugrási lehetőség – a reménysugár az égen – amikor valaki felajánlja, hogy „megcsinálom helyetted”. És ez a mondat, gondolat az, amivel a marketingesek és politikusok is érvelnek.