Vállalkozói idő

Manapság divatos témája a fejlesztéseknek és az önfejlesztésnek az időgazdálkodás. Szeretnék kekeckedni mindenkivel, aki időgazdálkodást árul. Merthogy az idő, mint keretfeltétel van – adottság, rajta változtatni, vele gazdálkodni pl. őt megsokszorozni, vele spórolni stb. nem lehet. (Időt nem tud a központi időbank nyomtatni, ill. eladósodni sem tudunk idővel – előbújt a gazdaságpolitikus belőlem, bocs!)

Ami egyértelműbb, felelősebb célja lehet a fejlesztésnek az az, ha önmagunkat vagy coachingban az ügyfelünket arra szólítjuk fel, hogy a saját döntéseit, értékrendjét, amivel a prioritásait kijelöli, a saját motivációját vagy félelmeit egy adott feladattal kapcsolatban vizsgálja meg és azokon változtasson… hogy aztán úgy érezhesse a fontos dolgokkal tölti az idejét, van ideje, ill. több ideje marad. Hm?

1. Legyenek világos elképzeléseid!

Ha tudod, hogy mi a szándékod – és ez még nem is biztos, hogy egy szépen körülírt, dekára mérhető cél – az már az életed szempontjából, mint iránytű működik. Szemed lesz a jelekre, az élményekre, kihallod a beszélgetésekből, ami számodra és az elképzelésed szempontjából fontos. Ha hiszel benne – én működtetem, azért merem ajánlani – akkor időnként mondj el egy mantrát is.

Pl.”Ma mindenre van időm. Élvezettel és kreatívan tudok a céljaim irányába dolgozni, mert az idő jó barátom”.

2. Vegyél levegőt!

Nemrégiben elkezdtem tudatosan figyelni a testemet stressz helyzetekben. Azon kaptam magam, hogy visszatartom a levegőt, felrántom a vállam és pillanatok műveként befeszül az egész izomzatom, egyensúlyomat vesztem. A gyakorlatomat neked is merem ajánlani: ha feszült helyzetbe kerülsz (talán még nem figyeled és ezért nem tudatosítottad a tested feszültség jeleit), akkor lépj picit hátra és kezdj el arra odafigyelni, ahogyan a levegőt veszed. Az ősi reakciónk, a hüllőagy válasza a veszélyre, hogy vagy mozdulatlanságba merevedünk vagy elrohanunk. Az utóbbi évszázadokban a stresszre gondolati leblokkolással vagy épp a céltalan, önmagába vissza-visszapörgő agyalással reagálunk. A félelem gondolatai alaphangon nem szolgálják a testi-lelki jólétünket, ezért azzal, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy levegőt vegyünk máris egy pozitívabb testi folyamat kerül a fókuszunkba. Kikerülünk az emlékeink hajszolt világából és ha csak pillanatokra is, de a jelen megnyugtató csendjét élvezhetjük. Legkésőbb Eckhardt Tolle „A most hatalma” vagy a meditáció elterjedése óta egyre többen ismerik a jelen-lét gyógyító hatását.

3. Fedezd fel újra, hogy mi érdekel, mi hajt!

Fel tudsz idézni olyan alkalmat a közelmúltból, amikor teljes odaadással csináltál valamit és az időről teljesen megfeledkeztél? Ciskszentmihályi Mihály írja le az un. flow-élményt, amikor csinálsz valamit, és minden percét testestől-lelkestől élvezed, úgy, hogy az idő közben bár repül, nincs veszteség érzetet, sőt senkivel sem cserélnél. A flow élményt kivételesnek gondoljuk, mert ott a tanítás, a mindennapok közmondásai arról, hogy az aprómunkával, a gondokkal is törődni kell. Adminisztrációs kötelességeink vannak, elintézendő telefonok, zavaró tényezők, stb. A gondolati váltást nálam az hozta, amikor ezeket tudomásul vettem, hogy kiélvezhessem azokat a pillanatokat, amit olyan feladatokban töltök, amiben kiélem magam, amit olyan élvezettel csinálok, hogy megfeledkezem az időről.

4. Mozdulj!

Einstein-nek tulajdonítják a mondást, hogy a problémákat arról a gondolati helyről, ahol keletkeztek nem tudjuk megoldani. Ki kell mozduljunk agyilag, hogy új ötleteink szülessenek. Aki napi szinten sokat agyal, annak – még ha tanult probléma megoldó eszközei is vannak – ez egyre komolyabb gondot okoz. Coachként mindig új emberekkel, ill. élethelyzeteken dolgoztam, amikor azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban fáradok. Úgy élem meg, hogy ismétlem magam, túl gyorsan fedezek fel elemeket, amelyekről már tudni véltem, hogy mit jelent és hogyan érdemes ilyen helyzetben kérdezni, mit tudok javasolni. Számomra ez a működés mód egyet jelentett a kiégéssel. Rájöttem, hogy változtatnom kell – költözni többé nem akartam - ezért az új körülményeket a meglévő helyzetre való odafigyeléssel, az érzékenységem, a kíváncsiságom újra élesztésével és a testi mozgással, a természetjárással kezdtem kezelni magam.

A vitalitás hálás dolog, ha időről időre felállsz az asztalodtól, más útvonalon közelítesz meg egy ismert célodat, kíváncsian közelítesz régi ismerősökhöz, megengedsz magadnak egy-egy bolond gondolatot a rutin feladataid kivitelezésében, akkor gyorsan visszanyered. Nem kell sok, kicsi, de tudatos odafigyeléssel végzett mozgások, ha figyeled a lépéseidet, ha odahallgatsz, hogyan kopog a cipőd, ha meghallod a parkbeli madarakat, ha körözöl egyet a válladdal, ha ráérzel, hogy lassan beállni készül… ezek mind mind hatékony mozgások. Testednek és szellemednek is segítenek kimozdulni, élni.

Szintisztán a neurobiológiai háttere a mozgás erejének abban rejlik, hogy a szokásos, a gyors rutinos működést garantáló összekapcsolódások mellett új kapcsolatokat hoznak létre az idegsejtjeid. Több kapcsolat – több tekervény – nagyon leegyszerűsítve termékenyebbé, találékonyabbá és hatékonyabbá tesz.

Újabb mondás:

Te vagy a középpontban, innentől fogva mindenkinek – így önmagadnak is – te állsz az útjában.

Próbáld ki egyszer, hogy kimozdulsz! És írd meg, hogy mit tapasztalsz!