A népszerű megközelítés azt mondja, hogy az a coaching, ami által az egyén személyes jóérzése és szakmai teljesítőképessége megnövekedik. Ebből a definícióból hiányzik a konkrét eredményesség mérhetőségének még a lehetősége is. Nem szól a coaching folyamat céljáról és a coachingban szerződött minden fél hosszabb távú elégedettségéről. Mert előfordulhat, hogy mindenki jól érzi magát a folyamat végére, jót beszélgettek és nagyokat nevettek – a kitűzött célhoz azonban jottányit sem jutottak közelebb, akkor a szolgáltatás ellentételezése (kifizetése) és pl. a vállalati megbízó felé a visszajelzése komoly nehézségekbe ütközik.
Tehát a coachingban nem csak (és nem kifejezetten) a módszertan lesz az eredményesség szempontjából fontos, hanem az ügyfél-coach kapcsolatépítés és a coaching folyamat strukturálása. Nem lehet néhány a mestertől ellesett coaching eszközből megélni, emberi és szakmai tudásra is szükség van. A felelősségvállalás – azaz, hogy a coach egész személyét,
hátterét és integritását beleteszi a folyamataiba szintén elengedhetetlen az eredményes és értékelhető folyamatokhoz.
Egy szakmai konferencia tanulsága szerint a coachok közel 20%- a szerepét abban látja, hogy visszajelzést adjon. 18% a hegyi vezetők tudásátadását és hozzáállását vallja sajátjának. 5% körüli a terápiás munkát felvállaló coachok száma, százalékában őket pedig szorosan követik a magukat udvari bolondként értelmező coachok. Mindössze 2% a példaképként működő coach, és csak hajszállal maradnak le a szürke eminenciás, a szervezet átalakítását is céljuknak akaró titkos irányítók. 1,5% megelégszik azzal, hogy jó hallgatóság és közel ennyien értelmezik coach szerepüket barát-pótlékként is.
A vélemények itt is megoszlanak. Vannak, akik a módszertani megközelítést javasolják. Azaz kommunikációs és/vagy pszichológiai modell és kérdés-sémákra épülő, kevés tapasztalattal, háttérismerettel, de jó szakmai felkészítéssel (a modellek és sémák elsajátításával) magabiztosan űzhető coachingra esküsznek. Ide könnyű beszállni, junior korú és felkészültségű tanácsadókkal coachingot, szabványosítva nyújtani. A több módszertant is alkalmazó, tapasztalt tanácsadó társadalom ez ellen tiltakozik. Ők a kreativitás, intuitív és tapasztalatalapú működésre voksolnának. Ez kevésbé jól tanítható, inkább csak szemléletként közvetíthető. De jó hozott anyagra, emberileg tapasztalt tanácsadókra alapoz, akik könnyebben alkalmazkodnak az eléjük kerülő problémás helyzetekhez és eredményesebben (mert célzottan) tudják segíteni ügyfeleiket.
A különböző témákhoz, saját kreativitása függvényében a coach sokféleképpen nyúlhat. Van, akinek a tudatos beszélgetésvezetés, a coaching elvei szerint elegendő. A többségünk a kérdésekre esküszik. Vannak, akik rajzoltatnak, vannak, akik báboznak, vannak, akik kártyákat használnak. Van, aki mélyeket lélegeztet, intuitív működésre bíztat vagy vizualizációs gyakorlatot hoz be. Vannak, akik időutaztatnak, vannak, akik modelleket tanítanak, vannak, akik mesélnek. Olyanok is vannak, akik megtanultak egy kérdéssort és azt viszik végig minden folyamatukon. Vannak, akik személyiségkérdőíveikre alapozva javasolnak fejlesztést. Vannak, akik az újonnan tanult elvek és viselkedésformák nyomonkövetésére és a számonkérésére helyezik a hangsúlyt. Ahány coach, annyi technika.
A coaching felé – annak kialakulásakor – 2 út vezetett. A problémák gyökerét kutató út – C.G. Jung követője, Arnold Mindell nevéhez kapcsolódik, a másik magát megoldásorientáltnak aposztrofáló irányzat pedig Milton Erickson, majd Steve de Shazer munkásságából nőtte ki magát. A két irányzat egymásnak ellentmondani látszik. Pedig az ellentmondást az egyoldalúan képzett coachok megközelítésmódjából ered. Van, aki inkább „terápiázik”, mások pedig nem tudnak a hozott csomagokkal, a múlttal mit kezdeni és a viselkedésváltoztató, jövő formáló modelleket használják kizárólag. Az érett és sokoldalúan képzett coachok már ismerik a helyzetfüggő, mindkét utat integráló, kombináló munkát. Jól ötvözik a problémafeltárást és az erőforrások mozgósítását… és valahol itt kezdődik a rendszerszemléletű megközelítésmód.
A jó coach elsősorban is tapasztalt az emberekkel való tanácsadói munkában. Hosszú fejezeteket írnak, céltudatos szakkönyvek is, a megfelelő emberi hozzáállásról. És ez rendben van, de a mestert – itt is – a gyakorlat teszi. A coaching általam képviselt szemléletéhez olyan önmagát ismerő és folyamatosan tanuló személyiségekre van szükség, akiknek a módszertani és eszközrepertoárja olyan nagy, hogy már bátran és magabiztosan, a mindenkori helyzeteknek megfelelően tudják ötvözni, módosítani, alkalmazni azokat. Tudnak és mernek kísérletezni, improvizálni. Tudnak rövid idő alatt olyan intervenciókat kezdeményezni, amelyek eredménye hosszabb távú. Ez azt is jelenti, hogy mögé kérdez az ügyfél párhuzamos és másodlagos folyamatainak, beavatkozásaival azokra vonatkozó gondolati köröket elindít, megértet nem csak az aktuális történések szintjén az ügyféllel önmagáról valamit.
A coaching legjobb módszere, megközelítésmódja a különböző módszerek ötvözése. A hozott tapasztalatok értelmes bevonása és az ügyfél folyamatában való odaadó részvétel. Utóbbi azt is jelenti, hogy ráérzek, hogy hiába akarom tudni vélni, hogy mire van ügyfelemnek szüksége, hiába van egy jó modellem, receptem a helyzetére, ha ő fészkelődik, akkor neki mást találunk.
Alapbölcsesség, hogy a coaching folyamatban a megfelelő légkörért és a folyamat strukturálásért a coach a felelős. A tartalom szolgáltatója és az ütemet diktáló a szereplő pedig az ügyfél.
A lemma coachok a nyelvezetre nagyon odafigyelni tudó,(mert NLP-t tanuló), a hiedelemrendszerekkel és kommunikáció diagnosztika eszközével jól bánó (mert TA-t tanuló) és a rendszerek leképezésében is otthonosan mozgó (mert rendszerállítást tanuló) coachok.
A coaching zavar mentes környezetben és meghatározott időkeretben zajlik. A zavar mentes környezeten belül elképzelhető akár egy séta egy parkban vagy múzeumban is. A meghatározott időkeret 50-120 perc, ill. esetenként még több is az alkalmazott eszköztől függően. A coaching rendszeres találkozásokat jelent – lehetőség szerint heti, majd a folyamatban
előrehaladva ritkább időközönként. A coaching bizalmas műfaj. Ami az ülésen elhangzik, az ott is marad. Ha a megbízó nem azonos az ügyféllel (vállalkozás, vállalat fizeti be munkatársát) akkor a kifelé történő kommunikációt, pl.
ülésnaplók tartalmát a coach és ügyfele előre egyezteti. A coaching mindig önkéntes folyamat. Csak olyannal lehet dolgozni, akinek célja a változás és közös a munkához elengedhetetlen szimpátia is.
A coaching ülések témáját az ügyfél hozza. Rajta múlik a tempó is. A coach az ülés strukturálásáért, az időkeret tartásáért és az alkalmazott eszközökért felelős. A coaching független folyamat. Ha az ügyfélnek vagy a coachnak titkos célja, vagy megbízatása van, akkor bukott a folyamat. Maga az alapelv, hogy a coaching vásárolt szolgáltatás, amiben a coach ill. az ő terméke az árucikk, befolyásolja ezt a kérdést. Ezért kezdettől fogva őszintén kell beszéljünk a szabadságjogairól mind az ügyfélnek, mind a coachnak.
A coaching eszközkészlete nem szabott. (lásd fent)
A coachingban mindkét fél felelős saját céljaiért, elvárásaiért, a közösen egyeztetett játékszabályok betartatásáért.