„Ha rá mersz nézni egy problémára, akkor már el is kezdted megoldani” - Rudy Giuliani
Ez a Nyolc kérdés akkor való neked, ha fontos számodra, hogy az életedet kézben tartsad és mindennap tudjad, hogy mivégre születtél erre a világra.
A tanácsadóknál és az újságíróknál is úgy tanítják, hogy aki kérdez, az irányítja a folyamatot. A kérdések milyensége meghatározza a beszélgetést. Azoknak a kérdéseknek a minősége, amelyeket magunknak teszünk fel, az életünk minőségét határozzák meg. A jó kérdés inspirál, megmozgat, kihozza belőled a legjobbat.
A Coach ajánlása: Napi egyszer (felkeléskor vagy lefekvéskor) tedd fel magadnak ezt a Nyolc kérdést! Rágd meg a kérdéseket és válaszaidat is magadban rendesen. Az életed irányát határozzák meg ezek az egyszerű kérdések. Némelyiken talán hosszabban is elidőzöl majd, lelki vizsgálatot is igényel, másokra meg kapásból fújod a válaszodat.
Elkészültél? Lássuk!
Ebben az életben bármit elérhetsz. Problémás az a legtöbbeknél, hogy nem tudják igazán világosan mi is számukra az ami valóban fontos az életükben. Így fordulhat elő, hogyha megkapják azt a valamit - akármi lett légyen is az - akkor is megmarad az üresség és a hiány érzete. Mi lehet ilyen nagybetűs érték? SZABADSÁG, CSALÁD, LELKI BÉKE, EGYENSÚLY, BARÁTSÁG, stb. Számodra mi az?
Soha nem érezheted, hogy megkaptál mindent, amire vágytál, ha nem tudod, mire vágysz. Ha még homályos elképzelésed sincs arról, hogy mit akarsz elérni az életedben és az életeddel - akkor most! állj meg és ne lépj tovább addig, amíg meg nem fogalmaztál a magad számára valamit. Azt javasolom, hogy vegyél elő egy A/4-es papírt és rendre vezesd fel egy listára, hogy miket szeretnél az életedbe… Igazán-igazán. Lehet ez az álmodozások ideje is, vagy hogyha úgy sem könnyű az indulás, akkor fordítsd meg a dolgot és nézd meg először, mi az, amit semmiképpen sem szeretnél az életedbe. Ami a negatív listára felkerül, a mellé gondosan biggyeszd oda a HANEM MIT HELYETTE? - kérdésre adott válaszodat. Látni fogod - innentől gyorsan megy majd a listaírás.
Ha ez megvan, akkor - akár lehunyt szemmel is - hallgass bele a „jövőd zenéjébe”! Milyen életet szeretnél 5 év múlva élni? Ha a listáidat összeveted, figyeld meg, hogy mennyire van összhangban a kettő! Vajon a mostani vágyaid, mennyire tükrözik távlati céljaidat? Ha most kevés a jó dolog az életedben, akkor minden nap érdemes megkérdezned magad arról, hogy milyennek is látod a jövődet. Különösen a különbségeket keresd! Miben tér el a mostantól az 5 év múlva állapot? Hogyan lesz másként?
Ha mindig ugyanazt és ugyanúgy teszed, akkor az eredmény, amit kapsz, az is ugyanaz, azaz semmi sem változik - mondta Einstein.
Gondold végig, hogy megéri-e ezt az életedet tovább így élned - vagy lehet teteje annak is, hogy hozzányúlsz az életedhez, változtatsz. MA!
Úgy tartják, hogy a félelem és aggódás akkor hatalmasodik el rajtunk, amikor eltávolodunk a belső erőforrásainktól, a lényegünktől. Nem gondolom, hogy bárki is azért jött a világra, hogy aggódjon vagy félelemben éljen. Bár ismerek többeket, akiken uralkodni látszanak ezek az érzések. Pedig félelemben élni azt is jelenti, hogy nem marad időd és energiád arra, hogy belekezdj a jó dolgokba, amiért erre a világra születtél. Ezért ha elhatalmasodott rajtad a félelem, akkor kérdezz!
Kérdezd meg magadtól, hogy:
Ha már tudod, hogy mik a számodra fontos dolgok és mit szeretnél ebben az életben, akkor a következő lépés az lehet, hogy végiggondolod, mit tudsz tenni, ami ebbe az irányba indít el és közelebb visz a célodhoz. A nap persze csak 24 órából áll, ezért érdemes átgondolnod, hogy valóban mire fordítod az idődet - olyasmire, amit nem is akarsz igazán, vagy még ennél is rosszabb!- önmagad lehúzásával, panaszkodással, önmarcangolással. Döntés kérdése. A Te döntésed kérdése, hogy milyen gondolatokra használod az idődet.
Ha már megszoktad - és a jó magyar mentalitáshoz is kitűnően illik ez - hogy panaszkodsz, az is rendben van. De állíts fel magadban egy amolyan belső homokórát és légy tudatában, amikor a panaszkodási idő pereg... amikor lejárt a napi panaszkodásra szánt időd, akkor onnantól már a számodra valóban értékes dolgokra figyelj és arra, hogy ezek, hogyan visznek közelebb a céljaidhoz.
Norman Vincent Peale - egy amerikai gondolkodó mondta egyszer:
„minden problémában ott rejlik a megoldásának magja is”.
Ami jól hangzik, de agyilag nem egyértelműen fogható üzenet. Főleg, hogyha megtépázottan, csapzottan állsz a probléma közepén, kivagy és minden rossz, akkor nem könnyű az aranyló horizontról, rózsaszín ébredésekről és szivárványos égboltról gondolkodni. Mégis. Próbáld ki, hogy ezt a kérdést az életed nagy kihívásait jelentő eseményeinél, időszakaiban felteszed magadnak és érezd meg, ahogyan a figyelmed a rosszból a megoldás felé mozdul.
„No, ez aztán egy fura kérdés!”
- gondolhatod.
Mégis. A nagyon tudatosan, nagyon pozitívan gondolkodó emberek is egyetértenek abban, hogy mindnyájunknak megvannak azok a bizonyos gombjai, azok a pontok, amire ha illetéktelen vagy éppen hozzánk nagyon is közelálló személyek rátapintanak, akkor robbanunk.
Részemről még tanítom is, hogy akcióra, ne reakcióval, hanem válasszal reagáljunk… de ez is csak elmélet - számomra is, ha valaki nagyon belelép a lelkembe. Szerencsére alakítható a viselkedésünk - tehát ennek a kérdésnek az alkalmazásával egyre gyakrabban fogsz tudni „válaszolni”. A szeretet - remélem nem elcsépeltnek tűnő - elvével a negatív helyzetekből, a legfaramucibb találkozásokból is sikerül majd jobban kikerülnöd.
Azt mondják, amit magadból kiadsz (kisugárzol) - azt is kapod vissza! Ha így nézzük, akkor az utálatoskodás, a felcsattanások, a gonoszkodás luxus, amit nem sokan engedhetnek meg maguknak. Ha tehát valaki üvöltözik veled, siránkozik neked, kritizál, földbe próbál döngölni, akkor a te feladatod, hogy az ellenoldalról gondoskodj. Kérdezd meg magadban:
„Ha itt most a szeretet kapna szót, akkor hogyan szólna a válasz?”
A hála - avítt műfajnak tűnhet - pedig a kiegyensúlyozott és boldog élet mindent nyitó kulcsa. Érdemes tanulgatnod, hogy minden helyzetben meglásd, mikért lehet, hogy köszönetet mondj. Gyakorold akár, hogy körülnézel, megfigyeled a környezeted és magad, és felsorolod, hogy mi mindenért, lehetsz hálás. Ne hagyj ki semmit, a legkisebb dolog is számít és a nagyléptékűeket is mind, említsd meg! Akivel tudatosan gyakoroljuk a hálásságot és a köszönetadást, azoknál se szeri se száma a „varázslatos” eseményeknek, a jótékony véletleneknek, a „pont ott és pont akkor mégis milyen jó volt” helyzeteknek. A próbát megéri, nem? Miért ne kezdhetnéd el ma a köszönetadást a jól sikerült dolgokért, a hálát a benned meglévő erősségekért? Szóval? Mi volt jó a mai napban, miért mondhatsz hálát?
Azt gondolom, hogy azért élünk, hogy valamit létrehozzunk ebben az életben és ezzel hozzájáruljunk a nagy egész, a világunk alakításához, jobbá tételéhez. Senki sem sziget - hallhatjuk néha és ez azzal is jár, hogy mások igényeit, érdekeit is szem előtt tartjuk, amikor cselekszünk. Társadalmilag nehéz az adást megmagyarázni, amikor arról szólnak a kampányok, hogy „rosszabbul élünk”, féltsük, amink van, stb. Mégis egy-egy szerencsétlenség, természeti katasztrófa hallatára kiderül, hogy tudunk másokért tenni. Tudunk pénzzel, élelmiszerrel, ruhaneművel, odafigyeléssel, a szeretetünkkel másoknak segíteni. És jó érzés! A mindennapokban egy jó tanács, egy ajánlás, egy barátságos pillantás, egy udvarias gesztus, egy kedves észrevétel az, amit könnyűszívvel adhatunk embertársainknak. Amit magadból kiadsz – azt kapod vissza! Emlékszel?