Lépj túl az akadályokon 3 egyszerű kérdéssel

Mi az, ami közétek állt – közéd és a kívánt célod közé?

Amit coachként leggyakrabban hallok az a pénz hiánya, az idő hiánya, a család támogatásának a hiánya, a munkahelyi elismerés hiánya… vagy ezek zaftos kombinációja. Az akadályok számosak lehetnek, gyakran egyértelműnek tűnnek és nem ritkán legyőzhetetlenül, legyűrhetetlenül megváltoztathatatlannak.

A coaching beszélgetések során, azt látom, hogy nagyon ügyesen, de két fő stratégia mentén tanultunk meg az akadályainkról beszélni: vagy magyarázzuk őket vagy ellenállunk nekik, eltagadjuk őket.

Mindkét reakció meglehetősen energia igényes és kicsit sem visz tovább. Beleragasztanak a múltba, azzal, hogy a figyelmet az élet olyan aspektusain tartják, ami éppen nem jól működik.

Egyéni önmagaddal szembeni felelősséged (és coach feladat), hogy ilyenkor azonnal elkezdj alternatívákban, további lehetőségekben gondolkodni…

Van erre egy metafórám: Képzeld el, hogy egy gyönyörű panorámás útszakaszon haladsz. Hirtelen megpillantasz az út közepén egy hatalmas követ. Több lehetséges reakciód lehet. Elkezdhetsz azon filózni, hogyan került az a kő az út közepére. Azt is megteheted, hogy duzzogsz és haragosan rázod az öklöd, hogy ilyenek ezek az utak, az útépítők, az út karbantartók, az állam, a te szerencséd, stb. ..

Aztán még azt is megteheted, hogy tudatosan nem negatívan reagálsz. Hanem fogod magad, nem magyarázod, nem panaszolod, hanem megkerülöd azt a bizonyos követ.

A mindennapokban gyakran tesszük fel magunknak a kérdéseket:

- Miért, hogy csak nekem kell ezzel szembesüljek?

- Miért mindig én?

- Mitől vagyok én ilyen szerencsétlen?

Pedig ott van a másik kérdéscsokor is, ami abban segít, hogy az utadba kerülő köveket kikerüljed. Ezek a mit és hogyan kérdések. Hihetetlen erejük van – mert a gondolkodásod irányára, az érzéseidre és a megéléseidre hatnak.

Kezd el őket használni!

1) Mi ennek a tanulsága számomra?

Mondják, hogy tanulunk a tapasztalatainkból… (Margaret Meadow és Peter Senge óta tudjuk, hogy sem az emberekre, sem a szervezetekre nem olyan egyértelműen igaz ez.) Merthogy akinek 20 éves tapasztalata van, az megeshet, hogy egy évig tanult, majd 19 éven keresztül ismételte hibáit.

Amire ezzel szeretnék rávilágítani az az, hogy a tapasztalások nem járnak automatikusan együtt a felismerésekkel. Utóbbiakat tudatosan kell megkeresni, magadnak a tanulságot levonni és végiggondolni, hogy miben és hogyan tudnál változtatni. Egy-egy esemény, aszerint, hogy mikor és kitől ért érzelmileg, gondolatilag, stb. is sokrétűen tud megérinteni. A mindenkori interpretációd dönt arról, hogy rossz vagy nem olyan rossz vagy nyugodt hangulatod lesz tőle.

Martin Seligman, magyarra még nem annyira fordított amerikai pszichoterapeuta arról hiresült el, hogy tanulmányozta, hogyan értelmezzük a velünk megtörténő tapasztalatokat. Az ő kutatásai szerint mindannyiunknak van egy magyarázó stílusa.

Azok, akik alaphangon tehetetlennek élik meg magukat gyakrabban magyarázzák így a történéseket:

• Állandóságként: “Mindig összezavarodom, ha újat tanulok.”
• Személyesként: “Én nem vagyok ügyes az emberekkel való kapcsolattartásban.”
• Általánosítva: “Én az a fajta ember vagyok, aki elbukik, mindegy milyen célokról van szó.”

Az optimista hozzáállású emberek alapvetően másként beszélik meg önmagukban az eseményeket:

1. Átmeneti: “Amikor zavarodott vagyok, megkérdezek valakit, vagy végiggondolom, hogy kiutat találjak.”
2. Kifelé tekintő: “Nehezemre esik, hogy tömegben ismerkedjek, ezért is szoktam inkább csendes helyekre meghívni azokat, akikkel beszélgetni szeretnék.”
3. Konkrét: “A hosszútávú terveknek nehezen tudok eleget tenni, ezért arra koncentrálok, hogy rövid távú célkitűzéseimre figyeljek elsősorban.”

Az akadályok ilyenkor nyeremények, nem stop táblák.

Az akadályok jelek, amelyek segítik a személyes fejlődésünket. A változásnak, a kihívásoknak ellen lehet állni, de lehet, hogy nem érdemes. Önmagaddal tárgyalva kérdezz rá: hogyan lehetne még értelmezzem ezt a helyzetet? Mi lehet az a tanulság, ami mutatja magát, hogy megtanulhassam?

2) Mi a jó ebben a problémában?

Mielőtt még kapásból rávágnád, hogy „Semmi!” – nézz oda közelebbről is.

Amikor 2010-ben már nagyon el kellett kezdjem a vizsgáztatásokat, hisz 2005 óta képzek coaching szemléletű tanácsadásra coachokat, egyébként is sok ügyfelem és újabb képző csoportom is volt. A régi tanítványoktól és ügyfelektől napi szinten több tucat e-mail ömlött rám – ha a húzós időszakom után fáradt voltam, most a még feldolgozásra váró posta láttán végképp a feladás gondolata talált meg először. Mivel a munkamánia már több ponton rányomta komoly bélyegét az életemre, mostanra megfelelő mechanizmusokat is sikerült a leküzdésére kialakítsak. Például elhatároztam, hogy hálás leszek. Valahogy így: mi a felemelő és klassz ebben a helyzetben? Rögtön eszembe jutott, hogy voltak szakmai mélyrepülős időszakaim, ahol a karomat adtam volna azért, hogy ügyfelem legyen… most pedig személyiségként is kiváló emberek megkeresései vártak megválaszolásra. És mindenki engem akart…

3) Mi a következő lépés?

Coach-os? Igen. És a kérdés egyenesen rávilágít arra, hogy megoldásokat kell keressünk. Bármi történjék is, nálad a döntés, hogyan válaszolsz, hogyan reagálsz egy-egy élethelyzetre. Megoldásorientált az, amikor nem magyarázom és nem panaszkodom, hanem a hitemet, hogy másként is lehet, lefordítom egy konkrét és megvalósítható tettre. Ezek ha ott van benned a cél, a szándék a jóra, az életed szempontjából gyűjtött inspiráció, akkor repítenek.