„Ha vége a humornak, akkor vége a civilizációnak” - Erma Bombeck
Szervezeti viccek
„Ön pályázik hozzánk - mondja, mihez ért?”„Semmihez”„Sajnálom a jól fizető pozíciókat már mind betöltöttük”
Három vezérigazgató vitatkozik arról, hogy melyikük a legnagyobb. Az első mondja: „Engem dicsér a média” A második így szól: „Nekem álmomban Isten mondta, hogy én vagyok a legnagyobb” Mire a harmadik fenyegetően előredől: „ Mit mondtam?”
„Tegnap halálra gázolták az asszisztensemet - még csak egy hónapja volt a vállalatnál” „Akkor legalább nem szenvedett sokáig”
A tulajdonos a cég 10. évfordulóját akarja megünnepeltetni, az ügyvezetőtől kér tanácsot: „Szeretném ha feltűnő lenne, mindenki örülne és nem kerülne semmibe” Mire az ügyvezető:„ Ha felkötné magát, az nem kerül semmibe, minden ki örülne és szerintem feltűnne”
Fizetésemelésért fondorlatoskodik egy munkatárs:„Bizonyára feltűnt Önnek, hogy a munkám nincs arányban a fizetésemmel” Mire a főnök:„Hogyne, de a minimálbér alá nem mehetünk”
Az újonnan felvett munkatársat megkéri a főnök, hogy ne mondja el senkinek, hogy milyen bérben állapodtak meg. Mire az újonc:„ Ne féljen, én legalább annyira szégyenlem, mint Ön”
Egy munkavállaló a 25.házassági évfordulóján szeretne külön szabadságot kivenni. Mire a főnöke: „Szó sem lehet róla, aztán minden 25 évben itt jön nekem”
A munkatárs későn érkezik és a főnök már dühösen várja. „A feleségem egy kisfiúval ajándékozott meg” a főnöke az orra alatt dödörgi:„ Inkább ébresztőórát ajándékozhatott volna”
„Mennyi ideig tart míg valaki a ranglétrán feljut a csúcsra?” „Őszintén tart a legtovább”
Az AC végén minden résztvevőtől megkérdezi a személyzeti vezető egy személyes interjúban: mennyi 2 + 2? Mindenki azt válaszolja: 4, de egy jelentkező visszakérdez:„ Ön hogy szeretné?” Őt alkalmazzák.
Az elnök vezérigazgató a fiatal munkatársat bátorítóan, dícsérőn hátba veregeti: „Gratulálok fiatalember, alig három hónapja volt a vállalatnál, amikor már igazgatói asszisztens volt és ma enyém a megtiszteltetés, hogy bejelentsem a felügyelőbizottság tagjai közé választjuk. Mit szól ehhez?” „Köszönöm apu.”
„Ha így csettintek az ujjammal, akkor jössz”-mondja a főnök a titkárnak. „Ha így ingatom a fejem, akkor nem megyek”
„Igazgató úr, az előbb itt volt egy ideges ember és meg akarta verni” „Mit mondott neki?” „Mondtam, hogy nagyon sajnálom... hogy megbeszélésen van”
„Január óta a jelentési táblázatot rosszul töltöttük ki, Évike!”„ Hogy is lehettünk ilyen buták, főnök úr?”
Az elégedettségi értékelő ív kitöltésekor a munkavállaló picit megtorpan a kérdésnél „Viszonya a főnökével?” majd beírja „Van”.
A munkavacsoránál a titkárnő megkérdezi a mellette ülőt: „Maga a bankigazgató?” „Nem” „Maga a jegyző?”„Nem” válaszolja újra. „Akkor vegye le a kezét a combomról”
A szomszéd szobában ülő kollégák Mikádót játszanak: aki először megmozdul, az vesztett.
„Mióta dolgozik itt?” „Mióta kilátásba helyezték az elbocsátásomat”
Műhelyfőnök a gyakornokhoz: „Nem megmondtam, hogy munka közben nincs dohányzás?” „Látott engem dolgozni?”
Egy kakas egy strucctojással érkezik meg az ólba.„Hölgyeim, nem akarok kritizálni, de azért nézzék meg, hogy másutt mi a teljesítmény”
A vállalati recepción találnak egy újszülöttet. Bizottság jön létre, amely azt vizsgálja, hogy vajon a vállalat és netalántán vezető munkatársai közül valók a szülők. Egy év múlva elkészül a jelentés, amely rögzíti, hogy a gyermeknek nem lehet a vállalat munkatársaihoz köze, mert:
Nálunk nem szokás ilyen szorosan együttműködni.
Itt még szeretetből, szenvedélyből nem született semmi.
Semmi sem készült el eddig 9 hónap alatt.
Még semmi nem volt teljes és működő képes.
Vezető kollégáink részvétele pedig teljességgel kizárható: ők még soha nem kezdtek semmi újba.
Az idős részvénykereskedő nagyon beteg. Barátai biztatják, hogy bizonnyal megéli még a 90-et is. Mire ő: "Miért kellenék Istennek 90-nel, ha megkaphat 82-vel is?"