A pozitív gondolkodásmód

„Ha úgy gondolod, hogy meg tudod csinálni, vagy ha úgy gondolod, hogy nem … mindenképpen neked lesz igazad” - Henry Ford

Működik vagy csak porhintés? (Kevin Hogan alapján)

A cikksorozat az aktuális tudományos kutatások összefoglalója. Kiderül belőle, hogy mikor működik a pozitív gondolkodás és mikor nem.

A pozitív gondolkodásról általában

Aki picit is érdeklődik az önismereti irodalom iránt, de még azok is, akik nem, az életük egy bizonyos szakaszában rábukkannak a pozitív gondolkodás erejét és lehetőségeit taglaló újságcikkekre, könyvekre. Sokan képviselik azt az elgondolást, hogy amit kigondolsz, az úgy is történik veled, merthogy a pozitív gondolatoktól a körülötted lévő energiákban változás áll be és bevonzod a pozitív gondolataiddal a jó dolgokat az életedbe.

Mások még veleszületett bölcsességgel vallják, hogy „lehetett volna rosszabb is”, de legalábbis „könnyebb, ha a dolgok jó oldalát nézzük”.

Persze ez a mi korunk számos ezoterikus, pszichológikus, asztrológikus és asztronómikus gondolatot közel enged hozzánk. Ami jó! Bár néha felmerülhet, hogy azért minden „érdekes” technikát talán mégsem kéne befogadni és rögtön vallani is.

Aztán vannak a szkeptikusabbak, földhözragadtabbak. Akik úgy tekintenek a tapasztalataikra, mint saját és mások együttműködésének eredményére. Ők megfigyelnek, tanulnak, mérnek, értékelnek és csak azután alkalmaznak holmi technikákat.

Én magam is gyűjtöm az információt, meghallgatom mások történeteit, arról, hogy számukra mi működött és jellemzően magamon is mindent kipróbálok. Ez szerintem egy hasznos megközelítési forma.

Mi a helyzet a pozitív gondolkodásban rejlő lehetőségekkel?

Dr. Peale: A pozitív gondolkodás hatalma című könyve és kapcsolódó irodalom már Magyarországon is hosszú évek óta hozzáférhető. Alig néhány hónapja egy barátom megváltozásának a története volt számomra mégis a legkiugróbb tapasztalás.

Tóni valóban örökkön panaszos, nyűgös és társaságban folyamatosan zsörtölődő ember volt. Belőlem még legrosszabb időszakaimban is kihozta az optimistát, tudtam – én pozitív kell maradjak, mert semmi esetre sem szeretném hozzá hasonlóan élni az életemet.

Régen is adtam neki könyveket, filmeket – míg elmúlt decemberben megtörtént a csoda. Tisztán emlékezem…

"Én döntök, hogyan érezzem magam és mostantól jól érzem magam és mosolygok" – mondta… és úgy is lett. "Vannak rossz dolgok, de annak a lehetőségét keresem, hogy hogyan lehetne jobb… hisz semmi sem lehetetlen többé".

Hohoho! Alig tértem magamhoz a káprázattól, meg-megkóstoltam, de valóban megingathatatlan elkötelezettje lett a pozitív életszemléletnek. A hit, Isten és a tudat, hogy valahogyan jóra születtünk egyre gyakrabban volt beszélgetéseink témája.

Éreztem a magam és Tóni számára is a megerősítő mondatok és a pozitív gondolkodás körének átváltoztató erejét. Alig néhány hónap alatt Tóni vérévé vált az önmagát erősítő gondolkodásmód. Voltak kérdések, ahol persze az önsajnálat még mindig utoléri néhány 10 perces monológ után, de ezek a témák egyre ritkábbak. Az élet messze nem habos-torta, a munkakörülményei nem sokban változtak – de amit tesz, azt már könnyedebben teszi.

Bevonzod a boldogtalanságot?

A boldogság véletlen műve...

Azt gondolom, hogy a boldogtalanságot nehéz körülmények, szomorú sorstragédiák, csalódások okozzák. Nem gondolom, hogy olyan erősen tudunk nyavalyogni, hogy bevonzzuk a drámákat. Még a legstabilabb embert is egy-egy váratlan és erős esemény kilöki a kerékvágásából, felborít benne eszményeket és „kontrollpaneleket”, úgy hogy már csak a vészvillogók vörös fényében csodálkozva találja magát.

Bár csak Tóni példájánál maradva egy igen panaszkodós, nyavalygós leányzót sikerült bevonzani – akinek aztán ő maga már túl pozitív volt.

Igazából mi is az a pozitív gondolkodásmód?

A magját tekintve a pozitív gondolkodásmód egy életfilozófia, ami bizonyos életigenlő hiedelmeken alapul.

A hiedelmek úgy működnek, hogy nem mindig van szükségük bizonyítékra. Megerősödnek, ha erős bennük a hitünk. A többségünknek a hit – leginkább egy megfoghatatlan, de mégis érezhető Istenségbe vetett hitben nyilvánul meg. A magam számára az életideálomba, a magam MIÉRT?- jébe (miért jöttem erre a világra?) vetett hitem talán még erősebb. (Szeretnék példaértékűen élni és ezzel valamint a tudásommal, tapasztalataimmal másoknak is a fejlődésében segítségére lenni)

De a pozitív gondolkodás filozófiáját, mint egyfajta hitet, szintén magamévá tettem. Tettem ezt elsősorban is azért, mert érzékeltem, erősen tudtam, hogy számomra erőt adott. És a nehezebb időszakokban belebeszéltem, beleolvastam magamba a továbblépéshez szükséges erőt. És már nem ördögi körnek éltem meg, ami körülöttem történt… éreztem, hogy közbe tudok lépni és több ponton is be tudok avatkozni az eseményekbe. Azt gondolom, hogy értelmes, nyugodt életet tudtam így élni.

Az alapján, amit Tóninál tapasztaltam viszont elmondhatom, hogy addig, amíg úgy gondolta, hogy számára semmi – a pozitív gondolkodás sem – nem működik, addig nem is működött.

A SEMMI-ről jutott eszembe az általánosítások egész sorozata, amellyel nap-nap után önmagunkat programozzuk. Ilyenek a SOHA, de a MINDIG is. A tanulási folyamatom része volt, hogy megértsem attól, hogy erős, mert tudatos tudok lenni, még messze nem biztos, hogy MINDIG sikerülni fog, amibe kezdek és MINDIG jól sülnek el a törekvéseim. Ennek a megértése nagy segítség volt, mert bizony szembesültem helyzetekkel, amelyekben olyan nagyon klassz lett volna, ha úgy alakulnak a dolgok, ahogyan a legszebb elképzeléseim diktálták… aztán az élet mégis egy másik arcát mutatta számomra. Próbáltam emberekkel boldogulni, szerelmet varázsolni, megbízást megszerezni… csupa pozitív gondolatokkal… de elbuktam.

Amikor csak abból indultam ki, hogyha eléggé hiszek bármiben is, akkor az működni is fog… nos, az biztosan segített, hogy ami energiát bemozgattam, azt viszonylagos céltudatossággal és határozottsággal tegyem… de ettől függetlenül be kell vallanom, hogy az élet többször bolondját járatta velem és megtáncoltatott.

Nemrégiben egy aranyos fiatal ügyfelem – Gábor - jelentkezett, aki pozitív gondolatokkal táplálja magát. Munkát keres – így az egyetem elvégzése után… A legtöbb munkahelyen elvárás, hogy munkatapasztalatod legyen… dehogy ahhoz először munkahelyed kell legyen… Szóval nem olyan könnyű belépni a közmondásosan nagy munka mókuskerekébe.

Gábornak fontos volt, hogy jól sikerüljön a szakdolgozata, a lány, akivel néhány hete megismerkedett jól fogadja az udvarlását és jól fizető, a szakterületének megfelelő munkát kapjon. Komoly tervek nagy törekvések. Némelyikből lehet coaching szempontból használható célt fogalmazni, másikakból nem. Vannak dolgok, amelyekre nincs kihatásunk, tehát nem érdemes akkora energiákat a kitartó megvalósításukba fektetni… ezt én – némi élettapasztalás alapján - tudom. Gábor még nem volt hajlandó elfogadni.

Ennek megfelelően alakulnak az eredményei is. Bár ezek nem minden esetben egyértelműen jók, legalábbis lelkesen áll a kihívások elébe és hiszi, hogy jobb lesz. Azt gondolom, hogy ez rendben van így – a pozitív gondolkodásmódot sokan agymosásként élik meg, ami álmodozáshoz vezet, a valóság nem elfogadásához, és meneküléshez. Meglehet.

Mi működött Gábor számára:

Alig néhány hónap alatt egyfajta lelki stabilitásra, szilárdságra tett szert. Nem félt a nehézségektől többé és végre! Nekiállt a szakdolgozat megírásának… amit néhány nappal ezelőtt (végső határidő előtt!!!) le is adott...

Nem egy eget rengető dolog, de mégis változás és fejlődés önmaga számára. Hisz a halogatás témaköréről mint leküzdhetetlen démonról beszélgettünk a folyamat kezdetén. Most pedig valódi LEHETŐSÉG-nek tűnik, hogy amit elhatároz és belekezd, azt idejében le is tudja zárni.

Kisebb dolgokban is nagy előrelépéseket él meg Gábor. Magabiztosabb a fellépése és élvezi, hogy ezzel jobban hat a környezetére.

Megkapta a lányt? Zaftos munkahelyek egész sorát ajánlották már fel neki?

...Nem. Pedig azt hiszem, hogy a coaching folyamatban, a pozitív gondolkodásmód nyomatásával valóban megerősödött a hite a lehetőségeiben és saját erejében. De varázserőre még mindig nem tett szert.

Felerősödő filozófiai áramlat

Amikor most coachként dolgozom és újabb, sokféle pszichós és alternatív módszert, többek között a pozitív gondolkodást is gyakorló ügyfelekkel találkozom, akkor az első, amiben megegyezünk, hogy kis lépésekkel és kisebb célokkal kezdünk.

Valahogy úgy, hogy gondosan kiválasztunk egy magot, elültetjük, élünk és közben türelmesen időről-időre ránézünk a palántákra… és később boldogan megcsodáljuk a mi termésünket!

Azoknak, akik a bibilai történeteket is ismerik, Jézus történeteiben is felfedezik a pozitív gondolkodást – nos ott sok szó esik a most elültetésről és valamikor később az aratásról… de ahogy a bibliai történetek nem igazán szólnak azokról az emberekről, akik csak pozitívan gondolkodnak, de nem állnak neki pl. vetni, nem hajlandóak bevállalni semmilyen kockázatot és nem ragadják meg az alkalmakat… Hiába no, az még egy egyszerűbb világ volt.

Ezek alapján azt gondolom, hogy a pozitív gondolkodás nem annyira egy filozófia vagy elmélet, sokkal inkább az életünkben elszaporodó gondolati vírus. Aki pozitívan gondolkodik, még nem kap meg mindent az élettől, de a hite önmagában megerősödik annyira, hogy amik felé törekszik, azok értékes célok és amikor megkapja az élettől annak ajándékait, akkor annak örülni tud. A pozitív gondolkodás SZABADSÁGOT ad, döntési jogkört a saját jövőnk alakítása felett.

A gondolat is befolyásol

Az emberi agyban van egy idegsejt fajta – az un. tükör neuronok. Ezek teszik lehetővé, hogy megértsük a másik ember agyában mi megy végbe. Merthogy csecsemőként még pontosan végre is hajtjuk, tükrözzük a másik mozdulatait, és érzékeny felnőttként elkomorul az arcunk a komor arcok láttán és magunk is elmosolyodunk, ha mellettünk felnevet valaki… Ilyenformán a gondolatainkkal is már hatni tudunk egy másik emberre.

Akik ezoterikus érdeklődésűek, azok spirituális okoknak tudják be ezt a jelenséget. Nekem segít, hogy tudom, van ennek tudományos magyarázata is. Tehát a tézisem, hogy a lehangoltság és rossz légkör ragadós, csakúgy mint az öröm és a boldogság.

Ha belegondolsz: egy nagyon feszült helyzetben mi okoz hirtelen ható könnyebbséget?  Általában a beszólásoknak – legyen az szarkasztikus vagy vicces – van ilyen hatásuk. Lehet, hogy a dühtől feldúlt fél nem érzi a beszólástól jobban magát, de a lehetőség a beszélgetéshez megnyílik, termékenyebb, objektívabb lehet onnantól a továbbiakban, anélkül, hogy elveszítené az arcát, mert mégis egy adagnyit a negativitásából elengedhetett.

Nemrégiben a hétvégi hajnali villamoson, az egylégterű kombínók egyikében egy fiatal lány csapat kezdett el nevetgélni, énekelni és táncolni… érezhető volt a fáradt gyér közlekedő közönségen, hogy jól esik mosolyogniuk, vagy épp mosolyogva, egymás tekintetét keresve fejüket csóválniuk. Az egyedül közlekedő autósok sokszor útjuk végéig forralják, őrzik dühüket egy-egy „ügyes” közlekedő társuk manővere miatt… aki mellett ül valaki, hacsak nem összeszokott másokat együtt szapulókról van szó, az már oldja és megtöri a feszültségét.

Ha már eddig eljutottál az olvasásban, akkor talán a hitnek egy kis magja már helyet talált magának benned.

Had nőjenek azok a lehetőségek!

A következő lépés az lehet, hogy a kétségeidet a saját képességeidet illetően picit félrepakolod és berendezkedsz a mag beültetésére. A panaszos énedet vagy szabira engeded, vagy jól benyomkodod a termőföldbe, tetejébe rendesen megöntözöd… had dagonyázzon magában! Lényeg, hogy a te fád közben növekedik.