Mert az igazán fontos dolgok, sohasem sürgősek

Sokan és sokszor beszélnek a munka és a magánélet egyensúlyáról. Miről szól ez az egyensúly? Mi a fontos és mi a sürgős az életünkben?

Lássuk csak:

• Fontos lenne valamit már sportoljak, kikapcsolódjak a testi és a lelki egészségem szempontjából is. De talán majd a jövő héten, most annyi minden más van.
• Rég beszélgettem a gyerekkel, pedig tegnap is láttam, hogy valami gondja van. Talán majd a hétvégén, ha jobban ráérünk.
• Kéne már, hogy együtt kimozduljunk a kedvesemmel. Talán majd az ünnepek alatt, most ő is sokáig dolgozik.
• Néha pillanatokra felmerül bennem a kérdés, hogy miért is csinálom ezt az egészet? Kéne egy kis idő, hogy leüljek már magammal magamon is gondolkodni. Még a végén depis leszek, erre nincs időm.

Olvassuk, éljük, tudjuk a rohanó világot mégis tudatosan nagyon kevesen parancsolnak maguknak megállj-t a fenti döntési helyzetekben. Az életünket jól teletesszük eseményekkel, tennivalókkal – és így elmegyünk a teljes élet mellett.

Az életünk főbb területei

Talán azért is, mert a céljaink között sokkal jobban – ha egyáltalán – körvonalazódottak azok, amelyek a munkánkra, a karrier- és fizetési céljainkra vonatkoznak. Az élet kerekének más területeire nem fektetünk ekkor a hangsúlyt.

Tehát van a szépen kimunkált, középpontba csúszott munkánk, karrierünk, befektetéseink, bankszámlánk és egzisztenciánk.

Talán még vannak barátaink és családhoz megyünk haza.

Kis szerencsével odafigyelünk az étkezésünkre, jól alszunk, el tudunk menni nyaralni, tervezzük az öregkorunkat.

Azok viszont már másvilágiaknak számítanak szinte, akik az önmegvalósításról gondolkodnak, a szeretetről, nagyobb egységről, a természeti erőforrásokról, a saját és vagy az emberiség jövőjéről filozofálnak.

Egyensúlytalanság

Pedig az élet különböző területei és a mindenkori jó érzésünk egyikben-másikban szorosan összefüggnek. Ez igazán akkor és azoknál derül ki, ahol nagyobb kavics kerül a gépezetbe. A kimerültségtől megbetegszenek, visszavonulót fújnak a családban, barátaikhoz távolságot vesznek fel, munkateljesítményük pedig padlón kúszik. És mindez talán csak azért mert elvesztették a motivációjukat, nem tudatosították magukban, hogy az életük iránya alakítható és a változtatásra erejük, lehetőségük van.

Az életközépi válság kapcsán magukat elhagyó, vagy éppen második fiatalságukat új családdal, új barátokkal, külső szemlélő számára életveszélyes pénzügyi manőverekkel felbolydító férfiakat és nőket is mindannyian ismerünk. De vajon a példájuk tanulságként szolgál számunkra?

Aki a környezetétől visszajelzést kap, tudja, hogy valamit tennie kell önmagával és az idejével. Naivitás lenne azt hinni, hogy egy bizonyos előrehaladottság állapotában az időmenedzselés elvek vagy a „delegáljon” hatékonyabban szlogenje még segíthet.

Speciális nehézséget a helyzet megoldásának az ad, hogy „senki sem sziget”, azaz szociális hálónkba ágyazottan működünk. Ha elhatározom, hogy eljövök legkésőbb 18h-kor a munkahelyemről, félkor azonban egy sürgős, másnap reggeli határidős feladatot kapok, akkor fuccs az estémnek. Ha meg mégis hazaérek, akkor a családom is nagyon örül és számol velem, tehát kizárt, hogy ilyenkor elmenjek sportolni.

Megoldást is jelenthet a szociális hálónk – ha jól szőtt. Azaz tudunk egymásnak segíteni, felváltva feladatokat ellátni, haladni.

Itt kerül azonban a képbe a szabadság eszménye, amelyet sokan összekevernek a függetlenséggel.

Aki közösségben dolgozik, családban él, stb. az függőségben él. Kérdés csak, hogy mekkora az arra vonatkozó belátása, hogy ezt a függőséget ő választotta, a szeretetért, a megélhetésért, stb. cserébe. Azaz a döntésében szabad. A döntését változtathatja. Ha a napban rendelkezésére álló időből x-et munkában vagy épp a barátaival tölt, akkor már csak 24-x marad alvásra, pihenésre, önmagára. Ha az egyikből többet csinál a másikból kevesebbre lesz ideje.

A munka és magánélet egyensúlya sokak számára tetszetős téma. Egy új és cinikus filozófia szerint ilyen nem létezik. Valaki vagy karriert épít és az igát húzza, vagy a gyerekeivel, kedvesével tölti az értékesebb időt… vagy saját testi és lelki fejlődésével foglalkozik a nap világos felének nagyobbik részében.

Különbözőek vagyunk. Durva eszköz, de legjobb tanácsadónak a halált mondják. Képzelje el, hogyha ma megtudná, hogy már csak fél éve van hátra, akkor mit tenne? Biztos, hogy 18.30h-kor még a beszállítóval perelne az árengedmény miatt?

Mi az, amit a tudatosabb élet és az egyensúly érdekében mégis tenni tudunk?

Az életünk – kortól függően egyre hosszabb távra - tervezhető. Időt igényel, de soha nincs késő összeírni a 100 legfontosabb dolgot, amit az életünkben szeretnénk (amilyenek lenni szeretnénk, ahova el akarunk jutni, amit meg akarunk tenni).

Iskolás, írásbeli házi feladat az is, hogy megnézzük az egyes életterületeket egyenként is. Mi itt a fontos? Mivel lennék már elégedett, ha bekövetkezne? Mit tudok tenni azért, hogy ehhez közelebb kerüljek?

Nem paranoiából, de előfordulhat, hogy már érezhető, hogy hol kényes az egyensúly. Hol várható néhány hónapon vagy héten belül olyan változás, ami már veszélyes is lehet?

Nincs még baj, de a kedvesed esténként már nem beszél hozzád. Nincs még baj, de a gyerek már hétvégén sem jön oda hozzád  a történeteivel, feladataival. Nincs még baj, de a cégnél egyre többször a költségtakarékosság címszó alatt vágnak vissza javaslatokat és terveket. Nincs még baj, de már néhány hete nem alszol jól. Nincs még baj, de néha nem érted, hogy miért úgy reagáltál egy-egy helyzetben, ahogyan azt tetted és miért nincs erőd még elnézést kérni sem…

Bármibe kezd is figyeljen oda és kezdetektől fogva keressen szövetségeseket. Legyen a partnere, a barátja, egy mentor vagy egy coach az oldalán, amikor időt szakít magára és a céljairól gondolkodik. Nagy a kísértés különben az egyoldalú, gyorsan letudható megoldások irányába!

Összefoglaló tippek:

1. Gondolja végig, fogalmazza meg az élete különböző területeinek céljait. Készítse el személyes vízióját önmagáról. Legyen bakancslistája!
2. Amikor a kevesebb több, akkor lehet, hogy kevesebb szerepet vállal, de amit csinál, abban 100%-osan ott tud lenni, számítani lehet Önre.
3. A különböző életterületek feladatainak és egyensúlyának összehangolása kiemelt figyelmét is megérdemli.
4. Tervezzen be gondolkodási időt, tervezési szüneteket önmagára önmagának!
5. A fontos dolgokra koncentráljon!
6. Amikor valami sürgős, akkor csak reagálni tudunk. Kerülje a sürgős helyzeteket, azon munkálkodjon, hogy a fontos dolgai határozzák meg az élete irányát.
7. Tudatosan és öntudatosan kezelje a saját idejét. Mondjon nemet, kérje ki, ha nem tartják tiszteletben ezt a legvégesebb erőforrását: az idejét.