Erickson - Ruth

A Worcester Kórházban egyszer megjegyezte az igazgató:

"Bárcsak valaki módját találná, hogy Ruth-t kezelni lehessen."

Érdeklődtem tehát Ruth-al kapcsolatban, aki mint kiderült egy nagyon szép, törékeny tizenkét éves lány volt, nagyon megnyerő modorral. Nem lehetett nem szeretni Olyan kedvesen viselkedett. És a nővérek figyelmeztettek minden egyes új nővért, aki odajött dolgozni: "Maradj távol Ruth-tól. Eltépi a ruhádat; eltöri a kezed vagy a lábad!"

Az új nővérek nem hitték ezt el persze az édes, megnyerő, tizenkét éves Ruth-ról. Ruth pedig könyörgött az új nővérnek:

"Jaj, nem tetszene hozni nekem egy fagylaltos kelyhet meg egy kis finom cukrot a boltból?"

A nővér persze ilyenkor mindig megtette, Ruth pedig fogta az árut, nagyon udvariasan és kedvesen megköszönte a nővérnek, majd egyetlen karate ütéssel eltörte a nővér karját, vagy eltépte a ruháját, vagy sípcsonton rúgta, vagy ráugrott a lábára. Ruth-nál mindennapos, rutin viselkedés. Fölöttébb élvezte. Ezen kívül szerette bizonyos időszakonként letépni a tapétát és a vakolatot a falakról.

Azt mondtam az igazgatónak, hogy van egy ötletem, és megkérdeztem kezembe vehetem-e a dolgokat. Végighallgatta az ötletemet, majd hozzátette:

"Azt hiszem ez működni fog, és tudom is ki az a nővér, aki szívesen segítene."

Egy nap telefonhívást kaptam. "Ruth megint őrjöng." Felmentem az osztályra. Ruth letépte a tapétát a falakról. Én összetéptem az ágyhuzatot. Segítettem széttörni az ágyat. Segítettem széttörni az ablakot. Beszéltem a kórházi gondnokkal mielőtt felmentem az osztályra; hideg volt az idő. Ekkor azt javasoltam: "Ruth, húzzuk el a fűtőtestet a faltól, és hajlítsuk el a csövet." Így hát leültem a padlóra, és elkezdtük húzni. Sikerült tönkretenni a fűtőtestet.

Körülnéztem a szobában, és így szóltam: "Itt már nincs több tennivaló. Menjünk egy másik szobába."

Ruth pedig azt mondta: "Biztos benne, Dr. Erickson, hogy ez jó ötlet?"

"Hát persze. Jó hecc, nem? Szerintem az."

Ahogy végigmentünk a folyosón egy másik szoba felé, ott állt egy nővér. Amint elhaladtunk mellette, odaléptem hozzá, és letéptem az egyenruháját, így ott állt egy szál alsóneműben.

Ruth pedig így szólt: "Dr. Erickson, nem szabad ilyen dolgot művelni." Beszaladt a szobába, felkapta az összetépett huzatot, és betakarta vele a nővért.

Onnantól fogva jó kislány volt. Tényleg megmutattam neki milyen volt a viselkedése. Persze a nővér tapasztalt nővér volt, és legalább annyira élvezte a történetet, mint én. Az összes többi nővér fel volt háborodva. Az egész személyzet fel volt háborodva a viselkedésemen. Csak az igazgató és jómagam értettünk egyet, hogy helyesen viselkedtem.

Ruth bosszút állt rajtam, amikor elszökött a kórházból, teherbe esett, megszülte a gyereket, majd felajánlotta adoptálásra. Azután önként visszajött a kórházba, és nagyon jó páciens volt. Pár évvel később kérte az elbocsátását, munkát talált pincérnőként, találkozott egy fiatalemberrel, összeházasodtak, teherbe esett. Tudomásom szerint az a házasság elég hosszan boldog volt ahhoz, hogy két gyerekük szülessen. Ruth jó anya volt, és jó polgár.

A beteget gyakran ki lehet sokkolni a helytelen viselkedésből. Igaz ez a neurotikusokra csakúgy, mint a pszichotikusokra.