Erickson - Szürcs-szürcs

Egy tizenöt éves lány állandóan szopta az ujját. Felhívtak a szülei, sírtak és panaszkodtak. Azt mondták a lány egész nap idegesíti őket az ujja szopásával. Szopta az ujját az iskolabuszon, és ez idegesítette a sofőrt. Csakúgy, mint a többi iskolatársát. A tanárok panaszkodtak, hogy órán szopta az ujját. Végül azt mondták, elhozzák hozzám.

A lány az irodába is úgy jött be, hogy szopta az ujját, hangosan, kihívóan. A szülei a másik szobában voltak, és nem hallhatták, amit mondtam.

"Én azt mondom neked, hogy nagyon bután viselkedsz az ujjszopással kapcsolatban", mondtam.

Mire ő: "Úgy beszélsz, mint a szüleim."

"Nem", mondtam erre én, "én intelligens módon beszélek. Megelégedsz azzal a csupán csekély kellemetlenséggel, amit a szüleidnek okozol, azzal a csekély kellemetlenséggel, amit a buszsofőrnek okozol. Terjeszted az ujjszopásod az egész iskolában. Hány ezer gyerek jár abba az iskolába? Elterjeszted mindegyiknek. Most, ha nem lennél olyan buta, ha intelligens lennél, akkor úgy szopnád az ujjad, hogy az igazán apád agyára menjen.

Megtudtam a szüleidtől, hogy vacsora után van nálatok egy abszolút megváltozhatatlan szokás. Apád elolvassa az aznapi újságot. Leül, és az első oldaltól az utolsóig végigolvassa. Megígértettem a szüleiddel, hogy nem szólnak egy rossz szót se az ujjad szopásával kapcsolatban. Egy árva szót sem szólhatnak róla neked.

Úgyhogy légy szíves és szerezz egy órát. Ma este vacsora után ülj le apád mellé, és szürcsöld az ujjad húsz teljes percig. Engedd, hogy anyád, aki mindig így tesz, elmossa az edényeket. Szeret goblent fűzni. Mosogatás után mindig leül és goblent fűz. Az apáddal töltött húsz perc elteltével ülj le anyád mellé. Figyeld az órát, és szopd az ujjad — jó alaposan, szürcs, szürcs, szürcs.

Megígértettem a szüleiddel, hogy nem szólnak semmit az ujjad szopásával kapcsolatban. És élvezheted, ahogy fortyognak bennük az indulatok. És nem tehetnek semmit.

Ami a buszvezetőt illeti — őt csak naponta kétszer látod. Az iskolátársaidat mindennap látod. De egyikükkel sem találkozol szombaton, vagy vasárnap. Úgyhogy terjeszd csak. És ne feledd, minden iskoláslánynak van egy fiú vagy egy lány, akit különösen nem szeret. Úgyhogy használd az ujjad szopogatását. Ahányszor rád néz az a diák, csak dugd az ujjad a szádba. És szürcsölj rendesen. És minden diák utál valamilyen tanárt. Úgyhogy ne terjesztd fölöslegesen a többi tanárnak. Ahányszor meglátod azt a bizonyos tanárt, dugd az ujjad a szádba, és szürcsölj kedvedre."

Kevesebb, mint egy hónap elteltével rájött, hogy vannak más dolgok is a világon. Én kötelezővé tettem az ujja szopását, ő pedig nem akarta, hogy bármire is kötelezzék.

Amikor Erickson rámutat a szülők "fix mintáira", a kislány figyelmét közvetetten saját kényszeres ujjszopására irányítja. Azt javasolja, hagyja abba a "buta" (vagyis céltudat nélküli) viselkedését. Ehelyett ellenséges érzéseit effektívebb módon is kifejezheti. Ujjszopása új keretet kap. Már nem "szokás", amelyet képtelen kontrollálni. Átalakult a kommunikáció hasznos formájává — ellenséges érzései kifejezésére.