Ha kihangosítod, vagy papírra öntöd, újraéled és más szemével is visszaigazoltatod a történetedet, akkor az már az elengedés felé vezető első lépés. Ha tudomásul veszed a történteket, és elgondolkozol a saját felelősségeden, akkor már nem lesz áldozat-vagyok érzésed.
A coachod biztonságos mélységig belevezet, segít átérezni az érzéseidet. A tartásod és belső erőd fokmérője is, hogy mennyire vagy hajlandó a sérülékenységedet, emberségedet, kicsinységedet megélni. Meggyógyítani azt, amit nem is érzel – nagyon nehéz. Ha sikerül rátapintani a fájó pontra, onnantól szép az út kifelé.
Egy-egy szomorú történetünkben gyönyörű energiák rejlenek, inspirálóak, számunkra jó szándékot, mások megértő pillantásait hordozóak. A szépséghibára tudatosan kell ráirányítanunk a figyelmünket: a történetünk a valóság csak egyik értelmezése, szemüvegünkön megszűrt, előítéleteinkkel átitatott verzió ráadásul. Ha nagyon filozófikusan is bele mersz gondolni, az egész életünk egy illúzió… értelmezett valóságunk történeteinek láncolata.
Mi lenne, ha az egész történet valami számodra döbbenetesen jóról, értelmesről, a lelked növekedéséről, személyes fejlődésedet elősegítőről szólna? Mi lenne, ha a sorstragédiám című történet átalakulna egy radikális megbocsájtás, mert felelős, rólam és csak rólam szóló történet lesz belőle?
Úgy mondják emlékezünk és stressz alatt az emlékek szerint cselekszünk. Mi több, újabb kutatások bizonyítják, hogy a testünk (sejt mélységig) is emlékezik a bennünket ért fizikális, mentális, érzelmi és spirituális benyomásokra. Ha az újat be akarod építeni az életedbe, a régi helyére, akkor érdemes tudatos, a testedet is tisztító technikákkal is megerősíteni a hagyományos coaching folyamatodat – beszélj róla, lélegezz mélyeket, meditálj, menj egy nagy sétára, izzadd ki, kopogtass rá (EFT)!
Így lesz teljes a radikális megbocsájtás folyamata.