Stressz és Trauma

„Ha valamilyen külső tényező stresszel, akkor a fájdalmat nem maga a dolog okozza, hanem az ahogyan megítéled; ezt pedig bármelyik pillanatban hatalmadban áll felülírni” - Marcus Aurelius

Amikor jó emberekkel rossz dolgok történnek…

A stressz és traumák feldolgozásához érdemes professzionális segítő tanácsát, támogatását kérni és elfogadni. Vannak olyan esetek, ahol talán egyszerű technikák is könnyíthetnek a lelkeden, aktuális helyzeteden. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat. Amelyik ízlik olvasd el, amelyikről úgy gondolod, hogy abszolút nem illik számodra, azt ugord át!

„Lehetne rosszabb is”, túldramatizálás

Ha enyhébb a stressz hatáskor, amikor valami vagy valaki nem úgy működik, ahogyan szeretnénk, akkor a nevetés ténylegesen jó gyógyír lehet. A humor eltávolít a helyzettől annyira, hogy objektíven tudod nézni a történéseket és a magad viselkedését is; így megérted, hogy kevésbé szélsőséges a helyzeted, mint ahogyan gondoltad.

Ami nagyon fontos, a humor forrása te magad kell legyél vagy olyan, akinek biztos vagy szeretetében, támogatásában. Sem tanácsadónak, sem munkahelyi barátoknak nem ajánlanám, hogy úgymond megpróbálja a szomorú-dühös embert mókázással, szarkazmussal, a probléma bagatelizálásával felvidítani.

Hogyan használhatod a túldramatizálás eszközét? Kiváló példám, hogy nem utalt egy ügyfelem, de ez csak akkor derült ki, amikor az én utalásaim voltak soron és nem volt a számlán miből a fizetésekre átcsoportosítsak. Ritkán káromkodom, de most nagyon. A tudatosságomban már talán elértem egy szintre, ezért megkérdeztem magam, hogy akarok-e ezen hosszan dühöngeni vagy inkább behajtásba kezdek. Utóbbi mellett döntöttem. Amikor lepattantam a megbízómnál, mert nem válaszolt a megkereséseimre, akkor gondolatban meglehetősen gyorsan eladtam mindenemet és a következő gondolati képben már az utcán ültem, szomorú loncsosan, nyakamban táblával… énekelve és kalapozva. Mire összeállítottam a fellépő repertoáromat, már lenyugodtam annyira, hogy más alternatívák is eszembe jutottak.

Egy másik megközelítési mód egy történetben rejlik: amikor az egyszeri szegényember lova elszökik, a szomszédai hangosan sajnálkoznak. A szegényember válasza: meglátjuk, lehet, hogy rossz ez, lehet, hogy nem. A fia indul a ló megkeresésére és haza is hozza. Mindenki örül, a szegényember pedig bajsza alatt mondja: lehet, hogy jó ez, lehet, hogy rossz. A fiú az udvaron ugrat a lóval, mire a ló leveti és a fiúnak eltörik a lába. A sajnálkozóknak a szegényember megint csak azt veti oda: meglátjuk, lehet, hogy rossz ez, lehet, hogy jó. Amikor másnap sorozni jönnek, a fiút a törött lába okán nem vonják be a seregbe. Mire a szegényember…

A harmadik megközelítési mód sokaknak, akik jellemzően kifelé fordulnak és a maguk sorsát kevésbé érzik fontosnak, önmagukat becsesnek másokhoz képest, segíthet. Ha belegondolsz, mit több valamilyen segítő akcióba (ruha v. ételadomány, koldus kisegítése) kezdesz, akkor rögtön látod, hogy nálad hányan vannak sokkal nehezebb és rosszabb helyzetbe. Innentől a saját stresszed, elveszett pénztárcád, stb. relatív képviselhetőbbnek tűnik.