Kommunikálni már azelőtt elkezdünk, hogy beszélni vagy járni megtanultunk volna. Az újszülöttek sírva lépnek be a világba, majd fokozatosan eltanulják, utánozzák a szüleik nyelvezetét. Megtanulják, hogy bizonyos hangok után milyen reakciót várhatnak a szüleiktől. A szülői örömteli kihívások egyike, hogy megértsük, lefordítsuk, hogy a gyermekünk mit szeretne tudatni velünk. Lassan, próbálkozások útján a gyermek megtanulja alakítani a hanghatásokat, amit kiad és ahogyan fejlődik egyre gyakorlottabb, magát egyre árnyaltabb kifejező emberré lesz. Azaz, megtanulja a hatékony kommunikációt.
Azért a hatékony kommunikációhoz az alapvető beszélgetésvezetés elemeinél több is tartozik. Kettő aranyszabályt érdemes szem előtt tartani.
Ahhoz, hogy az ötleteinket másokkal megosszuk hozzá tartozik az is, hogy összefüggően megfogalmazzuk őket. Ez a fajta rendszerezés nagyon fontos, mert a hallgatóságnak mintát ad, segíti, hogy magában felépítsen egy képet az elhangzottakról. Ez segít, hogy a részletekre tudjon a hallgató koncentrálni, anélkül, hogy a gondolatmenettel, az A-ból B-be jutással kéne küszködnie.
Egy gondolati kísérletet javaslok: képzeld el, hogy egy kollégád megkérdezni, hogy hogyan jut el a Moszkva térről a Hősök terére. Írd is le, hogy nézne ki a válaszod.
- stb.
Most kapj elő egy ollót és vagdald szét a pontokba szedett utitervet. Keverd jól össze és így add oda a kérdezőnek. Kis szerencsével így is odatalál… elvégre minden lépést tudtára adtál, ugye?
Ami problémás, hogy az egyes lépések és iránymutatások most nincsenek rendszerbe szedve… és ettől használhatatlanná válnak. A kérdező nem fogja tudni összerakni az üzenetet és vért izzad, hogy értelmet, rendszert találjon hozzá.
A megbeszélés és megosztás adja a beszélgetések szépségét. A kommunikáció – picit mint a tánc, olyan – mindkét fél hagyatkozhatik a megtanult saját lépéseire és értelmezni tudja, alkalmazkodni tud a másik lépéseihez – mindezt úgy, hogy mindketten megőrzik saját egyediségük nagy részét.
A kommunikáció kétirányú folyamat, amely a gondolatok kölcsönös cseréjéről szól. Ha úgy alakítod, hogy egyirányú legyen, akkor megakadályozod az információ cserét és a beszélgetőtársad frusztrált lesz. Önmagunkat is eredményesen tudjuk frusztrálni, ha azt, hogy a beszélgetőtársunk nem a szavak embere, mint érdektelenséget könyveljük el, ahelyett, hogy észrevennénk, hogy a szavak hiányoznak nála.
A hatékony kommunikáció jellemzője, hogy összefüggően fejezed ki az ötleteidet és úgy, hogy a hallgatóságodhoz eljusson az üzeneted. Ha ehhez a két szabályhoz tartod magad, akkor kevesebb lesz a félreértés, félreértelmezett gondolat az életedben.