Vizuális Coaching

Mit jelent a "vizuális coaching"?

A vizuális coachingban a beszélgetés során képeket, például dixit kártyákat, festményeket, tarot kártyákat használunk. Az ezeken megjelenő formák, színek, alakok, hangulat rendkívüli módon segítik számodra a felismeréseket, meglátásokat az adott témával kapcsolatban. 

1-1,5 óra elmélyült beszélgetés Rólad és az életedről, arról, ami számodra igazán fontos. Együtt áttekintjük az általad hozott témát, választ keresve felmerülő kérdéseidre. 

A kártyák, képek segítségével rápillanthatsz a céljaid mögött meghúzódó mélyebben rejlő motivációdra, illetve azokra a belső akadályokra, amelyek még megoldásra várnak.

Így nem csak áttekintést kapsz, hanem útmutatást is arról, hogyan oldhatod fel nehézségeidet.

Hogyan zajlik a Vizuális Coaching?

Elsőként megnézzük, hogy hogy mi az, ami megakadályoz a döntés(eid)ben, a továbblépésben. Majd pedig, azt, hogy mi segítet lépni, változtatni, váltani. A Te megoldásaidat keressük, és megfogalmazzuk a számodra előre vivő lehetőségeket.

​A cél az is lehet, hogy megfogalmazunk olyan feladatokat, ami segíti az önismereted, vagy ami növeli az önbizalmad.  

Kísérhetlek meghatározott folyamatokban is, ha úgy érzed, elbizonytalanodtál.

Abban is segítek, ha azt sem tudod pontosan, mi a célod. Mert vannak helyzetek, amikor elsőként meg kell találni önmagadban az ötleteket, eszközöket, a már jól működő megoldásokat és ezt követően feltérképezni a még ki nem próbált, de számodra lehetséges utakat.

Fontos, hogy a coaching nem terápia, nem dolga feltárni, miért vagy abban a helyzetben, amiben vagy, hanem előre mutat, arra fókuszál, mit tehetsz, hogy megváltoztasd. A coaching során abból indulunk ki, hogy minden ember rengeteg született és szerzett tudással, tehetséggel bír, és ezt próbáljuk felszínre hozni, megerősíteni.

Miért dolgozunk képekkel, mire jók a képek?

A coachingban sokféle technikát lehet alkalmazni a különféle helyzetekre és fejlődési folyamatokra. Konfliktus kezelés esetén például nagyon megbízható eredményt hoznak a szerepjátékok, az ún. metapozíciók. Ha szeretnénk tisztábban látni, eligazodni jelenünkben, akkor érdemes a szociális atom eszközét elővenni.

A képek és a rajtuk szereplő szimbólumok pedig hatékonyabb tolmácsok a szavaknál, mert a legtöbb érzelmi állapot képek segítségével megmutatható, illetve előhozható. A képek nyelve tehát akkor is működik, amikor bár sokat gondolkodunk egy témán vagy élethelyzeten, de nem látunk tisztán- a kognitív kiszorította emocionális „énünket”, illetve úgy véljük, hogy tisztán látunk, mégsem haladunk a kívánt irányba.

Amikor egy képről beszélünk, akkor „magunkról” beszélünk. Minden egyes szavunk kapcsolatba hozható a helyzettel, állapotunkkal, véleményünkkel a témáról.

Egy konkrét példa

Régi kedves ismerős keresett meg azzal, hogy úgy érzi, nem tudja, hogyan lépjen túl jelenlegi, meglehetősen magányos állapotán. Akkoriban egyedül élt, épp betöltötte a negyvenet, és szeretett volna barátokat, társat, de legalábbis társaságot, ugyanakkor önbizalma nem volt az ismerkedéshez. Többször elmondta, hogy ő tudja, hogy nincs elég önbizalma, de nem tudja, hogyan legyen.

Kértem tőle, hogy húzzon három kártyát a kiterített és lefelé fordított lapokból. Az első kártya legyen az, amelyik rávilágít a helyzetére: sokszor fordul elő ugyanis, hogy a kép alapján pontosabb, világosabb képet kapunk a valós problémáról, akadályról. Kértem, hogy részletesen írja le a kártyát, a rajta szereplő alakot, a színeket, az érzelmeket, amiket kivált belőle. A leírásában szerepelt az, hogy van egy szomorú ember a kártyán, aki pedig ha megfordulna, látná, hogy milyen közel vannak a barátok, az őt szeretettel körülvevők. Ez a megjegyzés már előre vetítette, hogy ő maga is tudja, hogy nincs messze a megoldás, de hiányzik egy apró mozdulat, egy lépés. Megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, mi segíthetne ennek a képen szereplő embernek megfordulni, ha ő lenne az. A válasza az volt, hogy egész egyszerűen el kellene fogadnia például a meghívásokat, amiket kap.

A második kártya felfordításakor hahotázni kezdett. A kártyát arra kértem, hogy húzza, mi az, ami segítheti őt ebben a folyamatban, mi lendíti előre. A kártyán egy lábszár látszott, zokniban, cipőben, amint a levegőbe lendül és ő elmondta, hogy azért nevetett, mert a láb a focira emlékezteti, és hogy milyen régen focizott; illetve, milyen otthonosan, magabiztosan érezte magát játék közben.

A harmadik kártya az akadály kártyája volt, az a kép, mely az irányt, gondolatot, esetleg tevékenységet, ami nem a kívánt irányba viszi, vagy amit kihívásként él meg a jelenben. A képen egy fej látszott, rengeteg gondolat buborékkal és kérdőjellel. Amikor kérdeztem, hogy mire emlékezteti ez, akkor már világosan látta, hogy túl sokat tanakodott eddig, ahelyett, hogy cselekedett volna. Felszabadultan és elégedetten vállalta, hogy a következő coaching alkalomig legalább egyszer elmegy focizni és két meghívásnak is eleget tesz. Kérdésemre, hogy kell-e még gondolkodni az önbizalmán azt felelte, hogy tisztán látja az első lépést önbizalma visszaszerzésének útján.

A képek tehát a tudatost kötik össze a tudattalannal. A képzettársítás mindig személyes, hiszen egy zoknis, cipős lábról számtalan dolog juthat az eszünkbe: van, akinek az, hogy lógatja a lábát, és, hogy milyen jó lenne pihenni; van, akinek az, hogy a gyerekeknek cipőt kell venni, van, aki egy munkahelyi kirúgásra asszociál. Így minden kép az adott helyzethez való saját viszonyunkról árulkodik, illetve annak megoldásáról. Így működik a vizuális coaching, kiegészítve a coach releváns, pontos kérdéseivel.