A legjobb coach kérdések

A világ odavan a jó válaszokért, okos mondásokért, schlagfertig gondolatokért. Magamon is észreveszem, ill. tanácsadó és coach kollégáimon is gyakran látom, hogy a tanulási vágyunkat, tapasztalatszerző portyáinkat mennyire meghatározza, hogy választ tudjunk adni az ügyfeleinket érintő, őket foglalkoztató kérdésekre.

(Mondani mondjuk, hogy nem adunk tanácsot, hanem az ügyfél erőforrásait vesszük elő és hasznosítjuk, dehogy azért csak akarunk válaszokat arra, hogy mi működteti a hozzánk hasonló szerkezeteket, rendszereket és a személyes hiúságunknak jót tesz, ha aztán … nem biztos, hogy célravezető vagy hasznos… de legalábbis okos válaszaink vannak)

Ebben a cikkben szeretnék 2 db. kérdést bemutatni, amelyeket kipróbáltam és működtetek a coach praxisomban. Azért is, mert úgy érzem, hogy általánosan felhasználhatóak, amikor a saját vagy embertársunk ügyét akarjuk valóban az ő erőforrásait maximálisan használva előmozdítani.

1.kérdés (Steve de Shazer)

A megoldásorientált beszélgetési módszertan gondolati atyja Steve de Shazer. Róla terjedt el, hogy igazából minimálisan akart csak megszólalni a terápiás beszélgetéseiben, ezért több olyan elemet beiktatott munkájába és kérdéseibe, amik igazán jó dolgoztatóknak bizonyultak.

Olyan értelemben, hogy jövőbe mutató, az ügyfél fantáziáját megmozgató, saját optimizmusát aktiváló kérdéseket tett fel, amelyekre a válaszok az ő megszólalását szükségtelenné is tették.

Mivel hozzá bekerülni igazi művészet és türelem kérdése is volt, ezért a bejelentkezőknek rögtön fel kellett vállalnia egy feladatot. A kérdés, amelyre választ kellett gyűjtsenek az volt:

Mi az, amit nem szeretne, hogy megváltozzon az életében?

A kérdésre valóban választ gyűjtők egy része számára okafogyottá vált a szakemberrel való beszélgetés, miután az életükben való jót összeszedték. Az anekdota nyomán 2005-ben magam is kipróbáltam ezt a kérdést, a hozzám külföldről bejelentkezőknél. Az eredmény döbbenetes volt, 4-10 A/4-es oldalnyi fogalmazványokat kaptam vissza és a hálás visszajelzést, hogy a gyűjtéshez kapcsolódóan számos értékes folyamat elindult az életükben.

2.kérdés (Dan Sullivan)

Hasonlóan az első kérdéshez ebben is az a csodás, hogy a támogatónak, coach szakembernek, barátnak nem kell magyaráznia sem kérdést, sem a lehetséges válaszokat, hanem egyszerűen hagyatkozhat arra, hogy a bennünk élő természetes életigenlés és a jövőt illető optimizmusunk tökéletes választ találnak majd a kérdésre.

Ez a kérdés egyben egy válasz is. A szakirodalomba Dan Sullivan nevéhez kapcsolódik, aki hálózatépítő, értékesítési szakember.

Ha 3 év múlva újra találkoznánk, és visszaidézve végiggondolnád ezt a három évet, akkor minek kellene történnie, hogy az időszakot úgy éljed meg, hogy mind személyesen, mind szakmailag elégedett vagy a fejlődéseddel?

Először nagy csend volt a válasz, amikor tegnap feltettem a kérdést. Azután jött egy 20 perces monológ tervekről, támogatókról, értékrendről és megoldásokról… Coachként már csak a visszajelzés és a konkrét lépésre való rákérdezés maradt a feladatom.

Dan Sullivan 3 válaszadó típust ír le. Az első típus az a csoport, akik hosszabb rövidebb gondolkodás után 1-2 vagy éppen 20 mondattal válaszolják meg a kérdést. Sullivan a második típusba azokat sorolja, akiknek a gondolatait olyan szinten pépesíti a múlt vagy a jelenen való agyalás, hogy a jövő irányba gondolkodáshoz több segítségre van szükségük. Ellenállóknak hívja ez a modell azokat, akik senkinek nem beszélnek magukról, terveikről. Részemről úgy gondolom, hogy ők is csak a házelejét védik és több időre van szükségük a bizalomhoz, amelyben nekünk válaszolnak a kérdésre. Coachingban a dolog nyögvenyelőssége okán előfordulhat, hogy ilyenkor a coach bemondja, hogy most nem jön létre folyamat. Játszmákba ahhoz, hogy „naaaa, mégis”, stb… nem mennék bele.

Hisz akivel dolgozni tudunk, akár ezekkel a kérdésekkel indítva a beszélgetést, azok számára igazi értékteremtő, megerősítő élmény és akár életváltoztató folyamat is lehet az együttműködésünk.