A képzéshez összegyűjtöttem néhány, a coaching kapcsán még felmerülő tanácsadási formát: mentoring, tréning, tanácsadás, terápia, teaching, szupervízió, facilitálás, szervezetfejlesztés, jóslás, kiselőadás, workshop – mi a különbség, mi a hasonlóság?
A megnevezett műfajok hozzáértő űzői számára szeretném jelezni, hogy sem elmosni nem szeretném a műfajok közti határokat, sem a tiszta definícióját nem adom egyik tanácsadási formának.
A tanácsadói műfajok: tanácsadás, tréning, mentoring, szupervízió, coaching, mediáció, folyamatfacilitálás, családterápia, szervezetfejlesztés, stb. egészséges személyiségű emberekkel dolgozik. A terápiában már előfordulhatnak komoly, a napi, társadalmi működést akadályozó személyiségzavarok – ezért a terápiásan dolgozok lelkileg és a gyógyszerfelírás szempontjából is másként vértezett orvosok. A többi műfajok leghitelesebb űzői nem a pszichológusok közül kerülnek ki, hanem a személyiségükben nyitott, érett, és az emberek felé őszinte érdeklődéssel és szakmai tudással forduló tanácsadók közül. Köztük sokan már a pályájuk elején eldöntötték, hogy az emberek megértésének és támogatásának szentelik magukat, ezért pszichológiát is hallgattak. Sokan a tapasztalataikat az élet és munka egyéb területein gyűjtötték és folyamatosan képezték magukat pszichológiai és kommunikációs eszköztárukban.
Az a jó coach, aki jó ember is. Azaz szereti és tiszteli az embertársait, éli, hogy én OK, te OK. Aki nem fúj a másikra, mert az energiáit mások erősítésére, támogatására használja. Nem mondja egy-egy tanulmányi háttérre, hogy jobbá, felkészültebbé tesz, mert nem ismerheti sem mindahány a saját tanulmányi hátteréből érkezőt, sem a más háttérrel a coaching és egyéb tanácsadói szakmába belépőket.
A coach egészséges emberekkel dolgozik. Az a munkahelyi vezető, akiről egy-egy kirohanása, kommunikációs, érintkezési kisiklása okán a kollégái azt állítják, hogy idegbeteg – még messze nem az.
Érdekes az általános pszichológiai megközelítés: aki tünetmentes, akinek nincs baja…
Más nézőpont szerint az egészséges kötődésre képes emberek. Akikben saját magukról és kapcsolataikról is biztonságosan reális kép él. Akik mernek szeretni, kapcsolódni. És akik fel tudják mérni, hogy önmagukban, ill. embertársaikban mi megy végbe, egy-egy helyzet kapcsán.