Coaching nyelvezet (NLP alapok): Nyelvi torzítások

Az NLP nyelvi fegyelemre nevel. A hétköznapi nyelvben leggyakrabban előforduló buktatók, hiányosságok, amelyek a félreértésekhez vezetnek a kihagyások, az általánosítások, a torzítások.

A napi beszédben gyakran nem ügyelünk rá, hogy szabatosan fejezzük ki magunkat.

A félreértések és félreértelmezett gondolatok számos csapdájába belelépünk ezért. Elsősorban azzal, hogy a hallottakat a saját tapasztalati, gondolati hátterünk birtokában úgy egészítjük ki, hogy nem kérdezünk rá, nem tudatosítjuk beszélgető társunk eltérő emberi, szemléleti, tapasztalati hátterét.

Egy-egy közlés alatt ahány ember, annyit ért. A coachingban alapelv, hogy ezt a sokféleséget tudatosítjuk magunkban és nem engedjük meg, hogy amikor pontos és konkrét nyelvezetre van szükség, akkor ne kérdezzünk bele az ügyfelünk által mondottakba. Meg kell győződjünk róla, hogy legalábbis egyfajta nagy biztonsággal ugyanazt értjük az elmondottak alatt, amit ő. Bár sokak tehetsége a gondolatolvasás és a tükör neuronok csodás alkalmazási lehetőségeiről is egyre többször lehet olvasni, mégis a professzionális támogató, tanácsadó munka során érdemes biztosra mennünk és kérdeznünk.

A leggyakoribb nyelvi félreértési források:

Az elhagyott szavak

1. példa:

„Dühös vagyok!”

– ami a filmekben a terápia csúcsa, az a coachingban egy nyitott mondat.

Nem tudhatjuk ugyanis, hogy

• Kire vagy dühös?
• Mikor vagy dühös?
• Mit érzel? Mi megy végbe benned, amikor a düh szót használod?, stb.

2. példa: a tanú örökérvényűje:

„Nyugaton a helyzet fokozódik” vagy „A férjem már nem szeret”

• Tulajdonképpen mi történik?

3. példa:

„Jobban akarom csinálni a dolgomat!”

• Mihez képest? Kihez képest?
• Miből lehet majd tudni, hogy ez már „jobb”?

4. példa:

„Nyilvánvalóan így van.”

• Ki számára nyilvánvaló ez?

5. példa: kell, szükséges, muszáj:

„Az embernek kontrolálnia kell magát.”

• Ki adta ezt a szabályt?
• Mi történik, ha mégsem kontrolálod magadat?

6. példa: lehetetlen, képtelenség, nem szabad, képtelen vagyok:

„Nem tudom megérteni a férfiakat.”

• Mi akadályoz a megértésben?
• Mire lenne szükséged, hogy megértsd őket?

Az általánosítások

1. példa:

„Sírva vigad a magyar.”

• Minden magyar?
• Kit értünk magyar alatt?
• Mit csinál pontosan, amikor sírva vigad?

2. példa:

„Nekem ez soha nem sikerül.”

• Soha? Vagy előfordult azért már, hogy sikerült?
• Mi a siker mérőszáma, miben nyilvánul meg?

3. példa: helyes, helytelen, őrültség, stb.

„Helytelen elnyomni az érzelmeinket.”

• Minden helyzetre igaz ez?

4. példa: előítéletek:

„Remélem a fiam nem lesz olyan lusta, mint az apja.”

• Mi alapján mondja a gyerek apját lustának?

A torzítások

1. példa: a –ság, -ség, azaz a folyamatszavakból képzett főnevek

„A boldogság a legfontosabb.”

• Kinek a boldogsága?
• Hogyan nyilvánul meg a boldogság?

2. példa: torzított ok okozati összefüggés, összemosott folyamatok

„Idegesítesz, most elment a kedvem mindentől.”

• Pontosan hogyan okozta az egyik dolog a másikat?

3. példa: gondolatolvasás

„Mindenki azt hiszi, hogy ez olyan könnyű.”

• Honnan tudja, hogyan gondolkodnak a többiek erről?”

4. példa: MIÉRT?

,,Miért nem értesz meg engem?"

       (a miért nem ritkán vádló, és valamilyen előítéletre épít)

• Miből gondolod, hogy nem értlek meg?