Ez a majom faj a túlélés szempontjából a legsikeresebb, aminek kulcsát a kutató abban is látja, hogy viselkedési tendenciáiban, nagyon hasonlóan az emberi közösségekhez a nepotizmus, politikai manövrírozás jellemzi.
Maestripieri több mint 20 éve tanulmányozza a rézusz majmokat, az ő szociális, szexuális és az anyasághoz kapcsolódó viselkedésüket. A rézusz makákók nagyon összetett közösségekben élnek, ahol erősen domináns hierarchia van, hosszan tartóak a szociális kötődések (különösen a nőnemű egyedekben). Az egyes makákók állandó versengésben élnek, hogy javítsák a szociális státuszukat és több hatalomra tegyenek szert, és ebben a kegyetlen aggresszió, a nepotizmus, a szex és a stratégiai szövetségek kialakítása az eszközük. A taktikai lépéseik a hatalom megszerzésére és megtartására nagyon hasonlatosak ahhoz, amit anno Machiavelli ajánlott fejedelmének.
Az Alpha hímek, akik az 50 kerüli egyedet számláló közösség urai, pl. alvóhelyeik védelmében, vagy a legjobb táplálékért folytatott harcban, vagy a kiválasztott nőstényekhez való közelkerülésnél is, rendszeresen élnek a megfélemlítés és erőszak módszerével.
Csakúgy, ahogyan az emberi szekták és diktatúrák vezetői, a hatalmuk megtartásáért a majmok is megfélemlítésként a rendszeres és kiszámíthatatlan aggressziót alkalmazzák. A kevesebb hatalommal rendelkező rézusz makákók a csoport szélére kerülnek, és a szó szoros értelmében is a közösség területének határán kell éljenek. Pedig ott a legveszélyesebb és külső támadástól legkevésbé védett a terület. Meg kell várniuk, amig a többiek ettek és számukra már csak a maradék jut és csak akkor kezdeményezhetnek szexet, ha a domináns hímek nem láthatják meg őket.
A makákó hímek szövetségekbe tömörülnek, megpróbálnak a hatalommal rendelkezők közelébe kerülni, a hierarchia másik vége felé pedig általános a bűnbak kijelölés. Csakúgy, ahogy a közép rangúaknak Machiavelli ajánlotta, arra az esetre, hogyha egy magasabb rendű támadásának vannak kitéve. Az altruizmus nagyon ritka ezekben a közösségekben, inkább csak a nepotizmus megnyilvánulásaként. Elsősorban is a nőstények igyekeznek a leányaikat a sajátjukhoz hasonló státuszhoz segíteni.
A nőstények a szaporodáskor szintén Machiavelli tanításai szerint járnak el. Mindent megtesznek azért, hogy minél több szexre kerüljön sor alfa hímekkel, hogy ezek aztán megvédjék kicsinyeiket a többi majmoktól. Ami szintén érdekes azonban, hogy míg a nőstény sok szexre törekszik az alfa hímmel, hogy az kicsinyét sajátjának tudja, azért más hímekkel is együtt vannak, arra az esetre, ha az alfa hím steril vagy meghal még a kics megszületése előtt.
Ha a hatalmi harcok kiéleződnek a csoportban, akkor az forradalommá is szélesülhet. Ilyenkor a domináns családokat az alacsonyabb rendű családok egyesült erővel támadják. Egy-egy ilyen forradalom drasztikus változásokat okoz a rézusz makákó társadalom hatalmi struktúrájában. Van egy kivételes helyzet azonban, amelyben a jól kialakult hierarchia jelentősége megszűnik. Ez pedig akkor van, amikor a csoport egy másik csoporttal háborúba kezd. A rézusz makákók nem állhatják az idegeneket, saját tükörképüket is képesek hihetetlen dühvel támadni. Amikor háború van, akkor még a csoport szélére sodródott makákókból is nagy patrióta lesz és az idegengyűlölet harci lázba hoz mindenkit.
Ami a rézusz makákó és az ember között még hasonlóságként felfedezhető, hogy a törzsfejlődésük során pszichológiailag és viselkedésüket tekintve is meghatározó az egyedek és csoportok közötti éles verseny. A rézusz makákó csoportok hadseregként működnek, amivel magyarázható a primátok közötti különleges eredményességük a faj fennmaradásában.
A Machiavelli működés és a nyomás, hogy mindig új megoldások szülessenek segíthette az emberi fajt agyának fejlődésében, a komplex kognitiv készségek kialakulásában és hosszú távon abban is, hogy intellektuális és szellemi témákkal is tudjunk foglalkozni, valamint előtérbe kerüljön a szeretet és együttérzés a fajtársaink irányába.