Kapcsolódni tudni kell

Az emberi kommunikáció sarokköve, hogy kapcsolódunk egymáshoz.

Valaki beszél, a másik hallgatja vagy mások hallgatják. Vagy nem. Előfordul, hogy mindannyian a saját gondolatainkba feledkezünk és még a small talk sem működik. A rapport-ról írt cikkekből az egymásra hangolódás kommunikáció technikai hátterét ismerheted meg, most a kapcsolatépítés John C. Maxwell új könyvében megfogalmazott elveit mutatom be.

Honnan tudhatom, hogy valóban létrejött az egymásra kapcsolódás?

Imhol a jelek, amelyeket, ha nem találsz, akkor érdemes kommunikáció technikailag rágyúrjál!

• Extra erőfeszítés a hallgatóság oldaláról

Ma, amikor az előre megcímzett levélre válaszolás is már nagy erőfeszítésnek tűnik egy-egy csoportos összejövetelen vagy egyéni ülésen a válasz, feltett kezek, együttgondolkodás (bekiabált válasz) már ilyen felmutatott többlet energiabetét.

• Kéretlen dicséret

Pozitív felvezetés, elismerése az elhangzottak igazságának, visszajelzés arról, hogy néhány gondolat az általunk közreadottból megtetszett, stb.

• Leeresztett védőpajzs

A nyitottság a véleményünk, gondolataink meghallgatására, elfogadására. Bizalom abban, hogy érdemit fogunk tudni mondani, ezért érdemes ránk időt és figyelmet áldozni.

• Megélénkült kommunikáció

Többet, élénkebben jelez vissza a hallgatóságunk, jól reagál a kérdéseinkre, segítségünkkel magyarázni tudja a saját világát és ebben örömét is leli

• Érzelmi kötődés

Visszajelzés arról, ahogyan hozzánk viszonyul a hallgatóságunk. Arról, hogy szeret, kedvel, értékesnek tartja, ezért kitart az együttműködésben, ajánl barátainak is.

• Pozitív energia

A beszélgetésben a felek feltöltődnek, öröm az együttlét és a gondolatok cseréje.

• Gyümölcsöző szinergia

Megvalósul, hogy az egyes ember világa az együttműködésben kitágul, a dolgok köre, amelyekre érezhetően befolyása van bővül, megerősödik. Olyan dolgokra jut, amihez elengedhetetlen feltétel volt, hogy pont azzal a másik emberrel tudjon együttgondolkodni.

• Feltétel nélküli elfogadás

Tudomásul vesszük egymás gyengéit, zavarba ejtő nyelvi megnyilvánulásait v. non-verbális jeleit és teljes erővel a közös tevékenységre, és a másik értékére a közösben tudunk koncentrálni.