Építsd fel a kapcsolatot a hallgatóságoddal!

A „lehetetlenség elvéteni” típusú kérdések hatása

Volt már, hogy ki kellett állj nagyobb közönség elé, és mintha a lámpalázad izgalma nem lett volna elég stressz, még a hallgatóság szkeptikus, távolságtartóan méregető pillantásait is állnod kellett?

Hogyan tudod megnyerni a hallgatóságod figyelmét és jó szándékát?

Akik lefigyeltek már kicsi gyerekeket a tv előtt, azok tudják, hogy amikor első alkalommal néznek meg egy mesét, akkor milyen izgalommal, szúrós szemmel, feszülten ül a csemete a képernyő előtt. A tanulás folyamatát erősíti az ismétlés. Ezért is mennek le a fejlesztő gyerekadások legalább egy héten keresztül naponta kétszer is. Amikor a gyerkőci az adást már huszadszor látja, érzékelhetően nyugodtabb és boldogan mondja be a válaszokat, énekel együtt a szereplőkkel.

Talán tudod is, hogy mi teszi ilyen boldoggá a gyerekeket?

Amikor felnőtt közönség elé állsz, néha – kis szerencsével – már könnyed a hangulat, várakozással figyelnek. Megint máskor azonban meglehetősen merev, időnként álmos a légkör.

Tudod, hogy mivel tudod őket bemelegíteni? Mivel vonod be őket hatékonyan?

Ha felteszel egy „lehetetlenség elvéteni” típusú kérdést.

Mit is takar ez? Az ilyen „lehetetlenség elvéteni” típusú kérdésekre nehéz rosszul válaszolni. Ezek azok a kérdések, amelyekre a hallgatóságod tudja a választ. Nem kell gondolkodjanak rajta. És ezért, amikor elhangzik a kérdés, máris picit nagyobb biztonságban érzik magukat veled. Bátran teszik fel a kezüket, vagy mondják be kórusban a választ.

Mi lehet jó példa „lehetetlenség elvéteni” típusú kérdésre?

A nagy előadók tudják, hogy a

Hogy vagytok? Mindenki jól érzi magát?

kérdésekre a tömeg boldogan indul be. Kevésbé lelkesítő előadásoknál működhet a témába vágó, mindenki által ismert szójáték, szakállas vicc, de akár az is, hogy újra elhangzik az előadás témája, címe. És a kérdés, hogy többé-kevésbé mindenkit érint, vagy van már véleménye? A technika ördöge, a technika csodái, stb. számos rövid és egyszerű kérdés kerülhet elő a prezentáció és a prezentációs eszközök kapcsán.

A lényeg, hogy elindul egy gondolkodási folyamat, bevonódik a hallgatóság és megnyugszik, mert érzékeli, hogy nincs tétje, nincs jó válasza a kérdésednek.

A másik kérdésfajta arról biztosítja a közönséget, hogy hasonlóan reagálunk, hasonló a világképünk. Elmesélheted az oda utadat. Azt, ahogyan pl. az átépítési szakasz után beletapostál a gázba és nyomtad a pályának, míg egyszer csak meg nem pillantottad a lesből vadászó radaros rendőr kocsit. Mit tettem?

A válasz – hagyományos gondolkodási körben – elég egyértelmű. A hallgatóságod is tudja és bevonódik. Lehet, hogy nem mondják ki hangosan a választ, nem kiabálják be, de a fejükben megfogalmazódik. És amikor elhangzik a te válaszod, már nyugodtabbak, nyitottabbak, mert tudták a választ.

Tartasz tőle, hogy unalmas vagy éppen nagyon bekiabálós műfajúvá válik az előadásod?

Ha megfelelően építed fel az előadásodat, azaz megtalálod az új információ és a „tudtam” kategóriájú mondatok egyensúlyát benne, akkor kezedben tudod tartani a helyzetet, az előadást és a közönségedet is.

Hozod azokat a kérdéseket, amelyekre ismerik a választ – és ettől megnyugtatóan hatsz rájuk. És hozod az előadásodba szőtt újdonságokat, amivel pedig fenntartod az érdeklődésüket.

Így tudod utaztatni a hallgatóidat, az ismert vizek nyugalma és az új ismeretek hullámai között.

Minden hallgatóságban ül legalább egy beszédes arcú – őt figyelve érzékelheted majd, hogy mikor nyugszanak meg és mikor éled fel a kíváncsi feszültség bennük.

Felmerülhet benned a kérdés, hogy egy-egy előadásba hány hullámot és hány kérdést tegyél?

Az egyértelmű kérdéseket, mint a kapcsolatépítés fontos elemét 5-7 percenként el lehet sütni. Azaz még egy rövidebb előadásban is 3-4 alkalommal legalább. Talán sűrűbben a megszólalásod elején, amikor még tényleg a kapcsolat kiépítése a hangsúlyos feladatod.

Iránymutatás a jó kérdésekhez:

• A kérdésnek tényleg olyan egyszerűnek kell lennie, hogy a teremben lévők közül mindenki tudhassa a választ rá.
• A kérdésnek összhangban kell lennie az előadásod témájával.
• Amolyan, „nagggggggggyon könnyű” benyomást tegyen a kérdésed.

Ha ilyen kérdéssel állsz elő, akkor függetlenül attól, hogy 5 vagy 500 embernek prezentálsz, a reakció nem marad el. Valaki mindig benyögi, bekiabálja a választ – és a hallgatóságodon végigfut a megkönnyebbülés érzése.

Mi a következő lépés?

• Mérd fel, hogy mi a beszéded tartalmi szintű témája.
• Javítsd fel a megszólalásod első 5-7 percét néhány „lehetetlen elvéteni” kérdéssel.
• Győződj meg róla, hogy a válaszoktól függetlenül, folyamatában illeszkedik a folytatásod a kérdéshez-válaszokhoz.
• A helyzet kézbentartására tudatosan építs be „tudtam” és új elemeket az előadásba.

Fogadd meg ezeket a tippeket és a hallgatóságod a tenyeredből eszik majd!