A Hat Kalap módszere - A megoldáskeresés helyes használata

Hat Kalap módszer lényege, hogy megbeszélés közben a résztvevők agyának különböző üzemmódjai nem össze-vissza kapcsolódnak ide-oda, vagy – ami talán még rosszabb – egy-egy résztvevő nem fixálódik egyetlen szerepben (pl. ötletelő vagy ördög ügyvédje), hanem a megoldáskeresés különböző fázisaiban mindenki egyszerre vesz részt.

A fehér kalap a tények szimbóluma. Ha fehér kalap van rajtunk, akkor nincs mellébeszélés, nincs értelmezés, nincsenek ötletek vagy aggályok: csak a tiszta tényeket gyűjtjük össze. A „tény” szó persze különböző dolgokat jelenthet. Vannak elsődleges tények, amelyeket bizonyítékok, adatok támasztanak alá (iil. maguk az adatok), és vannak másodlagos tények, hogy X-nek ez és ez a véleménye, pl.

„Dezsőke szerint ez a film nézhetetlenül unalmas.”

Tehát itt a tény nem arra vonatkozik, hogy a film milyen (ez vita tárgya), hanem arra, hogy Dezsőke mit állít róla – ami viszont objektív valóság.

A piros kalap az érzéseké. E szó itt mást jelent, mint a zsiráfnyelvben: nemcsak a tényleges emóciókat, hanem mindazt, ami nem racionális: a benyomásokat, intuíciókat, sejtéseket. Piros kalapban elmondható, hogy „szerintem az ötlet úgy szar, ahogy van” vagy „ha ez nem válik be, akkor semmi”, nem kell, sőt nem is szabad indokolni.

A fekete kalap nagyon ismerős mindannyiunk számára, mert erre alapul az egész nyugati vitakultúránk: ez az ellenvetések kalapja. Amikor a társaság tagjai fölteszik a fekete kalapot, akkor mindenki (a terv legnagyobb támogatója is) elmondhatja, hogy milyen aggályai vannak a jövőre nézve: hogy a tervet miért látja károsnak, veszélyesnek, milyen rejtett buktatói lehetnek stb. A fekete az óvatosság kalapja, a fék az autóban.

A sárga kalap a derűs napsütést hivatott eszünkbe idézni: ez a pozitív gondolatok kalapja. Sárga kalapban azt szedjük össze mindannyian (az ötlet legnagyobb ellenlábasa is), hogy egy ötlet miért jó, milyen előnyei vannak, mitől fog működni, kinek kedvező, mely vonatkozásokban lesz nyereséges stb. A sárga az optimizmus kalapja, de nem a vak hurráoptimizmusé, hanem a tapasztalatokkal megalapozott reményeké, akkor is, ha kicsinyke reményről, apró esélyről van csak szó.

A zöld kalap a kreativitásé.

„Egyszerűen figyelmen kívül hagytam egy axiómát” – mondta állítólag Einstein.

Amíg sárga kalapban létező megoldások előnyeit keressük, zöld kalapban új utakat keresünk: mindenütt. Ott is, ahol józan ész szerint nem is létezhet út. Zöld kalapban bármilyen ötlet bedobható, a legképtelenebb is. Ha aztán valamelyikkel elkezdünk foglalkozni, fehér kalapban összegyűjtjük a szükséges tényeket, sárgában felkutatjuk a reálisan várható előnyeit, feketében pedig a hátrányait.

A kék kalap biztosítja a kereteket, ez fogja össze az egész folyamatot. Kék kalapban kezdhetjük az egész megbeszélést, és abban is zárhatjuk le, megállapítva, hogy hova sikerült eljutni. A kék kalap biztosítja, hogy amit csinálunk, az ne öncélú szarpofozás legyen, hanem valóban haladás valamilyen irányba.

A kalapokat megbeszélés közben lehet többször is cserélgetni, de nagyon fontos, hogy egyazon pillanatban mindenkin egyforma kalap legyen. Ehhez kell a fegyelem, amit adott esetben a vezetőnek kell kézben tartania.