"Ha úgy gondolod, hogy meg tudod csinálni, vagy ha úgy gondolod, hogy nem – igazad lesz." - Henry Ford
Amit azonban fontos látnunk, hogy vannak lépések és folyamatok, amelyeket minden lelkes és célját nagyon tudó embernek működtetnie kell, ha sikerre szeretné vinni törekvését.
Legyen a cél a vállalkozás, a csapatépítés, a párkapcsolat rendezése, az egészségünk feljavítása…
Alan Zimmermannál olvastam 4 olyan folyamatot, amit most már gyakorlatilag minden coaching folyamatomba is beépítek.
Amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, merre tartunk, sokan vakon tapogatózunk csak és ami ennél még szomorúbb egy külső feltétel és elvárásrendszer mentén éljük az életünket. Nekem ez olyan, mint a villanypásztor. Kijelöli a területet, amin belül mozoghatunk, és hiába látunk valami érdekeset akár néhány méterrel odébb, megtanuljuk ignorálni, hisz arra ugysem mehetünk.
A cirkuszi elefántokhoz kötik a történetet, hogy amikor kicsik, akkor erős kötéllel kikötik őket, hogy megtanulják, mi az a néhány méteres kör, amiben mozoghatnak. A felnőtt elefántoknak is elegendő ugyanaz az erős, de őket valójában nem visszatartó kötél, mert megtanulták, meddig mehetnek.
Mivel most a környéket és erdőt járva gyarkan találkozom a csordában vonuló nagy teheneket visszatartó műanyag zsinórral, ezért megmaradok a villanypásztor példájánál.
Azt játszuk a coachingban, mintha nem lennének és a gyönyörű, zöld rétek a miénk lehetnének. És az érzés, hogy bárhová eljuthatunk, bármi lehetünk, önnön csodánk alapján, segít helyén kezelni és megszüntetni a villanypásztorokat.
Mivel annak a megtanulása, hogy a villanypásztornak nem jó nekimenni, hosszú idő terméke. A szüleinkkel, kortársainkkal, aktuális családunkkal minden zavar, konfliktus vagy sima helyzet, kondicionál bennünket. Megtanulunk megküzdési stratégiákat.
A coachingban azokat a stratégiákat, amik igazából nem hogy nem életképesek, de kifejezetten károsak az aktuális életünkben, szörnyecskéknek hívjuk és a coaching folyamat fontos része, hogy elbánjunk velük.