Coaching és bátorság

Avagy az életben minden a “kockázatot vállalok” vagy az “utólag bánom már hogy nem tettem” története

Minden sikertörténetben találunk valakit, aki meghozott egy bátor döntést. - Peter Drucker (management guru)

Coaching ügyfeleimtől gyakran jön panaszként, hogy csodás ötleteit a coachingban megfogalmazza, szinte érzi is, hogy jó a terv és lépni kéne már csak. Aztán közbejön ez és/vagy az és még adott magának egy kis időt, csak, hogy azt lássa, hogy valaki más, talán kevésbé átgondolt és jó termékkel, de nagyon hasonló koncepcióval időközben kilépett a piacra. Más megcsinálta helyettem és előttem – hallom a szomorú mondást. A picit keserűbbek egészen odáig mennek, hogy kutatják a konkurrencia, hogyan juthatott hozzá az ő ötleteikhez.

André Malraux (francia történész, államférfi):

Gyakran a siker és bukás egy ember életében, törekvéseiben nem azon múlik, hogy kinek jobbak a képességei, vagy az ötletei, hanem azon a bátorságon, hogy egyáltalán az ötleteivel előálljon, kockázatot vállaljon és cselekedjen.

Egy kutatás kimutatta, hogy a boldog emberek, több kalkulált kockázatot vállalnak.

Robert  Biswas-Diener és Todd Kashdan könyvükben – What happy people do differently – írnak arról, hogy a valóban boldog emberekben ott van az intuitiv tudás arról, hogy a boldogság fenntartásához hozzátartozik, hogy olyan dolgokat is megtegyen, amit nem szeret. És hogy fejlődés és a komfort zónájának határait feszegető kalandozás kell a boldoguláshoz. A boldog emberek, leegyszerűsítve, kíváncsiak.

A legjobban a munkámban azokat a témákat szeretem, amikor valaki valamilyen ötletén gondolkodik és a coachingban nem csak kidolgozzuk, hanem kisérőjének, néha rugdosójának is választ a megvalósításban.

Régen karakteresen elutasítottam a “rugdosás” felvállalását. Úgy képzeltem, hogy ha valaki tudja a miértjét (magasabb rendű cél), érzi a lelkesedést és ismeri a folyamatokat, a működtetéshez szükséges lépéseket, akkor már hurrá-hajrá van. Az élet bölcsebbé tett. A saját életem példája megtanított, hogy a hiedelmeink, ösztöneink, tudattalanul hordozott történeteink hányszor és hányszor állnak a megvalósítás útjába. Ilyenkor, ha valaki más kéri számon a változtatást, néha könnyebb cselekednünk.