"Nem attól rettegünk, hogy nem vagyunk megfelelőek,
A legmélyebb félelmünk az, hogy talán határtalan a csodánk
A ragyogásunk és nem a bennünk élő sötét riaszt bennünket
Magunkat bizonytalanítjuk el: Mert ki vagyok én? Lehet az, hogy én zseniális, gyönyörű, tehetséges és csodás lennék?
Pedig hát, mi az, ami nem lehetnél?
A Teremtő gyermeke vagy!
Ha spórolod magad, azzal nem szolgálod a világot!
Az alázathoz annak nincs köze, ha összehúzod magad, hogy a többiek véletlenül se érezzék magukat bizonytalanul a közeledben.
Arra születtünk, hogy éljük és hirdessük a bennünk élő Teremtő erejét
Ami nem csak néhányunkban van, hanem mindannyiunkban ott él.
És amikor mi magunk elkezdünk élni, ragyogni,
Tőlünk a többiek öntudatlanul is engedélyt kapnak, hogy megmutassák fényüket
Ha mi megszabadulunk a félelmeinktől,
A jelenlétünk a többieket is felszabadítja." – Marianne Williamson
Valamiben mindannyian tehetségesek vagyunk. Talán nem tehetségnek hívjuk, amink van – az túl nagy szónak tűnnék -, de legalábbis erősségünkként számon tartjuk. Tudjuk, hogy jól csináljuk, akár másoknál is jobban. Ha tudjuk!
Amikor a saját tehetségeimről gondolkodtam először mélyen elriasztott, aztán meg nagyon pátoszosnak és hiábavalóan nagynak éreztem a feladatot, hogy megtaláljam azt az én különleges tehetségemet, amiért a világra jöttem. Ami a létezésem célja. Aztán, amikor elkezdtem álláskereső tréningeket tartani (outplacement folyamatok részeként) – akkor jöttem rá, hogy sokan az alapkészségeiket sem vették még számba. Pedig egy leltár nem árt. Sőt! És nem csak akkor, amikor valaki pályamódosításon gondolkodik.
1. Rajzold le az ideális életedet!
2. Írj életrajzot magadnak!
Olyan készségekre gondolj, amik arra vonatkoznak, hogy:
a) az információt hogyan kezeled (pl. gyorsan átlátsz helyzeteket, jó következtetéseid vannak, kreatív vagy, jól összehozod a dolgokat, jól kombinálsz vagy éppen egészen új dolgok jutnak eszedbe, stb.)
b) az embereket hogyan kezeled (pl. empatikus vagy, lelkesítően hatsz, nagy dumásként bármit el tudsz adni, szeretsz és tudsz beszélgetni másokkal, alkalmazkodsz, tisztázod a konfliktusaidat, jól kijössz mindenkivel, lojális vagy a barátaidhoz, lehet rád számítani stb.)
c) a feladataidat hogyan kezeled (pl. eléred a céljaidat, pontos vagy, jól szervezel, ha halogatós vagy is, mindig megcsinálod, amivel megbíznak, jó vagy hajrában, végig csinálod a dolgokat vagy épp jó vagy kezdésben, stb.)
3. Keress és tölts ki (az interneten) személyiség kérdőíveket!
Valahonnan azt hallottuk, hogy azon kell dolgozzunk – képesség és tehetség – amink nincs. És mi így teszünk. Nem a tehetségünket aknázzuk ki, nem a csiszolatlan gyémántjainkat fejlesztjük, hanem azokon a képességeinken szenvelgünk, ami hibádzik.
Ennek egyik oka, hogy elfelejtettünk hinni magunkban. Vagy leadtuk a velünk született, gyermeki hitünket talán valamelyik kritikus szülőnknek, egy rosszul felkészült tanárnak, egy-egy rivalizáló „barátnak”, vagy egy játszmáját élő élet-társnak. Vagy észre sem vettük, hogy egyáltalán hihetünk magunkban. Nem gondolkodtunk a csodáinkról, az ajándékainkról, tehetségeinkről. Nem derítettük ki, hogy miben vagyunk jók és lehetnénk még jobbak.
Az önbizalomból és hitből nyert lelkesedés hozza a tehetséget mozgásba. Az életünket és a készségeinket elkötelezetten és motiváltan kell működtessük és fejlesszük. Ha megvan a kezdeti tűz, akkor azzal bátorságot tudunk meríteni a tehetségünk fejlesztéséhez. Utána olvasunk, elmegyünk egy tanfolyamra, elkezdünk beszélni arról, amit szeretnénk, amit csinálunk. És ha életben tudjuk tartani a lelkesedésünket – ha átérezzük, hogy mik az álmaink és milyen fájdalom belegondolni is, hogy lemaradunk erről – abból akaraterőt nyerünk. A fejlődéshez, azoknak a dolgoknak a megtételéhez, amelyek az álmok útjának is szükséges lépések ugyanis pont erre a kitartásra van szükségünk.
A készségeikről, tehetségeikről híressé vált emberekben közös, hogy élnek a tehetségükkel. Naponta gyakorolnak, fejlesztik magukat. Persze az sem mindegy, hogy hogyan. Daniel Coyle zenei és sport tehetségekről írja, hogy egy nagy összpontosítás mellett, az eredményre és a hibák folyamatos javítására figyelő gyakorló folyamat eredménye az, amit tőlük láthatunk, hallhatunk. A vállalati életben a „Kaizen” elve hasonlítható ehhez. Malcolm Gladwell új könyvében ír arról a kutatásról, ami azt mondja, hogy 10.000 óra elteltével, bármivel is foglalkozunk odafigyeléssel, annak mesterei leszünk.
Magam sok gyakorlatot elvégeztem, sok kísérletbe belementem, hogy nevet adhassak a tehetségemnek. Leszolgáltam a magam 10.000 óráját mire rájöttem: a világom és az „embereim” szeretete, megértése és szakmai, emberi támogatása az én legnagyobb tehetségem.
Végül pedig a lelkesedésből energiát nyerünk. Az energiával pedig a kitartásunkat éltetjük, élesedik a fülünk és szemünk a lehetőségekre, inspiráltan tudunk cselekedni – míg végül elérjük a kiválóságot. De ami még ennél is csodásabb, a lelkesedésünk ragadós. Megfertőzi és belelkesíti a környezetünket is! A tehetségünk ismerete, és az, hogy foglalkozunk magunkkal sikeressé tesz.