Átalakítás vagy törlés?

Az átalakításban hiszek, a törlésben nem. Miért? Mert az átalakítás termékeny, kreatív, aktív és szelíd folyamat. Amelyben lassan és kis lépesekben történik a régi elengedése és az új befogadása. Ezzel szemben, ha valamit végérvényesen, törölni szeretnék az életemből az általában türelmetlenségből, erőből, indulatból végzett folyamat.

Mi történik ilyenkor?

Amit törlünk azt tulajdonképpen erővel kiiktatjuk az életünkből. Mégis visszatérhet újra és újra. Miért? Mert valójában nem töröljük, hanem a törlés indulatos, negatív energiájával jövőbeni működési engedélyt adunk neki. Nem vesz minket komolyan. Hogyan is vehetne, amikor ebben a folyamatban magunkra sem tekintünk felnőttként. Tudja, hogy csak dühből, csalódottságból akartuk törölni, ezért visszajön. És minél dühösebben akarjuk elküldeni, annál gyakrabban jön vissza s jót röhög rajtunk, miközben mi egyre jobban szenvedünk tőle.

Az átalakításban viszont figyelmesen és nagylelkűen, napról-napra építkezve új programot írnunk. Olyat, ami támogat, épít és fejleszt minket. Saját örömprogramot. És ennek az új programnak katartikus ereje és eleganciája lesz. Ebben a folyamatban már nincs önbántalmazás és nincs sértettség.

Haragban ugyanis nem lehet változni. Önbántalmazásban sem. Féltékenységben sem. Félelemben sem. Önsajnálatban sem. Semmilyen lehúzó energiában sem!

Ha tartós változást szeretnél ne radír legyél, hanem penna. És minden nap írj, színezz és fess valamit, amivel megtámogatod magadban a változást.