Boldog áldozat vagy?

"Amikor egy másik emberre mutatsz a mutató ujjaddal, mindig nézz le és emlékeztesd magad, hogy ilyenkor 3 ujjaddal önmagadra mutatsz" - Louis Nizer

Gondold át, ki valójában a felelős!

Az üzletben és az életben is, ha munkánkat, szerelmünket, ügyfeleinket, pénzünket elveszítjük, a legegyszerűbb és leggyorsabb vigasz, ha megbántottan, sértetten, a másokat hibáztatva áldozatként nyilatkozunk. A magyar méghozzá sírva vigad, az nem lehet, hogy valaki jól érezze magát, rendben legyen vagy nyíltan lelkesedjék. Valami mindig adódik, amiről panaszkodni lehet. Mitől nem vesszük észre, hogy ilyenkor felvesszük a szegény kiszolgáltatott áldozat ruháját (és lerakjuk a sorsáért felelős, aktív szuperhős kosztűmöt) ?

Mitől olyan könnyű az áldozati szerepbe kerülni? Az életünk egyre gyakrabban szól arról, hogy gyorsan, tegnapelőttre és kell nekünk valami, lehetőleg könnyen, de legalábbis minimális erőfeszítéssel és a legkisebb kitartás igénnyel. Nehéz ennek az elvárásnak emberként hitelesen megmaradva eleget tenni, könnyebb akkor már azt mondani, hogy a körülmények áldozata vagyunk, vagy valaki, ill. valami miatt nem tudunk teljesíteni.

Nem ritka, hogy a szegény áldozatok, a sértettek olyan figyelmet kapnak a közösségtől, hogy annak is van egy un. másodrendű nyeresége. Aki áldozat és figyelmet, szimpátiát kap – sokszor életében először – úgy érezheti, hogy fontos és ezért felbátorodik, hogy a panaszait, áldozatiságát még tovább fenntartsa.

A pénzügyi piacok összeomlásával, majd a hitelválsággal kapcsolatban napi szinten találkozhatunk a hírekben áldozatokkal. Jobb reményben vagy tudattalanul vállalva az eladósodást, most újságok címlapján könnyeztetik meg szomorú sorsukat. Dehogy mi ezzel a céljuk? A politikai manipuláció szárnya alá biztos hajtanak szelet, de az egyénnek milyen előnye származik belőle?

Aki magát kiszolgáltatottnak állítja be, aki másokat hibáztat és okol, az egyben a saját felelősségétől is nagy lépésekkel távolodik. Gyönyörűen elkerülhető ezzel a trükkel a válaszadás a legkínosabb kérdésre:

Hogyan járultam én ehhez hozzá? Mi volt az én szerepem?

Az önvizsgálat fájdalmas folyamattá válhat – ez tény. Mások hibáztatása rövidtávon és kifelé tekintve könnyebb. Mégis az első az, ami felszabadítóbb. Mivel az áldozatnak nincs semmi ereje, semmi hatalma. Idővel ez az önkéntesen feladott erő, gyengeségbe fordul, dühös elerőtlenedésbe, szürkeségbe vagy betegségbe akár. Innen nézve az áldozati szerepbe bújás felér az önrombolás leghatékonyabb módjával. A kreativitás, amit a történet kiszinezésébe, a szitokszavakba fordít az áldozat, milyen termékeny lehetne…

Hogyan lehet ennek elejét venni? Coaching tipp: az első és legfontosabb lépés, hogy az alkalmi áldozat, ráérezzen, hogy mit tesz ilyenkor magával. Ő, akinek mások gondolataira, hiteire, tetteire nagyon kevés ráhatása van. Mi több, aki miatt, sokkal kevesebb erő van működésben, mint amit áldozatként hisz. A következő lépés pedig az, hogy a meglévő erőforrásokat mozgósítani tudja, hogy belülről megváltozzon. Testben és lélekben, érzelmileg és spirituálisan is meggyőződjön saját felelősségéről és hatásköréről.

Az élet egy kreatív folyamat. Az életünket minden pillanatban felelős és kreatív döntések egész soraként alakítjuk. Ezt érdemes tudatosítani magunkban. És azt, hogy a saját életedben TE VAGY a FELELŐS.