Erickson - Kaktuszok

Az alkoholista betegeket általában az NA-ba küldöm (Névtelen Alkoholisták), mert ők sokkal többet tudnak tenni érte, mint én. Jött hozzám egyszer egy alkoholista, és azt mondta:

"Az összes nagyszülőm mindkét oldalon alkoholista volt; a szüleim is alkoholisták voltak; a feleségem is alkoholista, nekem eddig tizenegyszer volt delírium trémensem. Elegem van az alkoholizmusból. A bátyám is alkoholista. Na, ez szép adag munka magának. Mit gondol, mit tud tenni az érdekemben?"

Megkérdeztem mi a foglalkozása.

"Amikor józan vagyok egy napilapnál dolgozom. Ott az alkohol foglalkozási ártalom."

"Rendben", feleltem, " azt akarja tehát, hogy csináljak valamit magával — ilyen kórtörténettel. Amit javasolni fogok nem fog helyesnek tűnni önnek. Menjen ki a Botanikus Kertbe. Nézze meg magának ott az összes kaktuszt, és gondolkozzon el mélyen a kaktuszokon, amik három évig kibírják víz nélkül, eső nélkül. És elmélkedjen egy jó adagot."

Sok évvel később meglátogatott egy fiatal hölgy, és így szólt: "Dr. Erickson, maga ismert engem, amikor három éves voltam. Három éves koromban költöztem Kaliforniába. Most itt vagyok Phoenix-ben, és meg akartam nézni magamnak miféle ember maga — hogy néz ki."

"Nézelődjön csak nyugodtan, és persze kíváncsi vagyok miért akart annyira megnézni magának", válaszoltam.

"Egy olyan embert, aki egy alkoholistát a Botanikus Kertbe küld nézelődni, hogy megtanulja, hogyan élhet alkohol nélkül, és sikerül is neki — az ilyen embert meg kell néznem magamnak. A szüleim azóta józanok, amióta kiküldte oda az apámat."

"És most mivel foglalkozik a tisztelt édesapja?"

"Egy magazinnál dolgozik. Otthagyta a napilapot. Azt mondja a napilapoknál az alkoholizmus foglalkozási ártalom."

Hát ez tényleg szép módszer egy alkoholista meggyógyítására. Vedd rá, hogy tisztelje a kaktuszokat, amelyek három évet is kibírnak eső nélkül. Lehet tehát könyvekről beszélni. Ma ennyit veszünk át, holnap annyit. A könyv szerint ez így meg így van. Valójában azonban a betegre kell odafigyelni, kisilabizálni miféle ember, aztán oly módon kezelni, hogy az illjen a problémájához, az ő saját, egyedi problémájához.

Ez a történet gyönyörű példa a szimbolikusan véghez vitt, közvetett szuggesszióra.