A halogatás

„A halogatás a sikertől való félelem. Az emberek azért halogatnak, mert félnek az eredményektől, amiről biztosan tudják, hogy elérik, ha mozdulni mernek. Mert a siker húzós dolog, felelősséggel jár, annál már sokkal könnyebb halogatni és a "majd egyszer meg fogom csinálni" filozófiájával élni.” - Denis Waitley

Mit csinálsz ahelyett, hogy a megoldást keresnéd?

Ön-tudatosság - ez a csodálatos emberi adottságunk abban segít, hogy érzékeljük saját viselkedésünket – nagy teljesítményeket tesz lehetővé, de egyben érdekes csapdákat is állít. Ilyen, amikor túl személyesen veszünk dolgokat, mert az önkritikánk nagyon erős vagy mert nem bízunk a megérzéseinkben. Ezek az önmagunkat hibáztató tendenciák megnehezítik a mindennapjainkat, de egyben nagy hatással vannak arra is, hogy mi hogyan viselkedünk és velünk hogyan lehet együttműködni egy munkahelyen.

Amikor hétfőnként bemész a munkahelyedre, úgy érezheted, hogy letetted a magánéletedet a kapuban. Érzelmileg ezt tisztán megoldani azért nem olyan könnyű. Mert amit teszel és amit dolgozol a húsoddá-véreddé válik idővel. Ahogyan önmagadat érzékeled – ami vagy – kapcsolódik a munkádhoz.

Vannak akik számára a munka egy egyszerű „bemegyek a pénz miatt” művelet és pont ennyi közük is van a munkáltatójukhoz. A többség számára ennél összetettebb érzelmi folyamatok is zajlanak a háttérben. Elkerülhetetlen, de a munkával együtt igen erős pszichológiai folyamatok indulnak be – ahogyan a munkatársaidra gondolsz, ahogyan azt veszed fel, amikor megmondják, hogy mit kell tegyél, ahogyan önmagadat megbecsülöd, amilyen az önbizalmad… ezek mind összefüggnek.

Lehet, hogy nagyon keményen dolgozol, odaadóan a munkaadód felé és agyilag hidegen – de még ez sem véd meg attól, hogy a munkádba érzelmek ne keveredjenek. Ha tudatosul vagy ha nem is, a többségünk a munkahelyi környezetben a családhoz hasonlítható, de legalábbis erős véleményformáló környezetet lát és érez (Dr. Mark Goulston "Get Out of Your Way at Work...And Help Others do the Same" Putnam, 2005 könyvében olvasható). Ez a látásmód fogékonnyá tesz az önmagunkat szabotáló viselkedésformákra, mint pl. hogy védekező állásban vagyunk, érzékenynek mutatkozunk, ingerlékenyek vagyunk, aggodalmaskodunk és igyekszünk a kollégáinknak valamilyen formában megfelelni – szeretnénk, ha szeretnének.

Ha felismered magadon ezeket a jelenségeket és megérted, hogy honnan erednek, akkor a megváltoztatásukhoz is közelebb jutsz. Mik azok a helyzetek, amelyekben megoldást hozhat egy-egy felismerés?

Halogatás

Sokan azért halogatnak, mert félnek a felelősségtől, ami a döntéseikkel együtt jár – félnek elköteleződni egy-egy cselekedet mellett és nem utolsósorban félnek attól, hogy hibáznak. A halogatók addig várnak, amíg falat nem éreznek a hátuk mögött vagy elég adrenalinjuk nem gyűlt ahhoz össze, hogy kilökje őket a félelmeikből és végül megcsinálják a feladataikat. Egy-egy ilyen mutatványtól a munka nagy hátrányokat szenved - és az ember is szenved, hisz a stresszállapotban lét kimerítő.

Mit lehet tenni? Írd fel azt a 2 legfontosabb dolgot, amelyeket most kerülgetsz, pedig a munkád szempontjából fontosak és ezeket vedd célba. Kettőnél többet soha se emelj ki, mert az lesz a vége, hogy az egész listát fogod hanyagolni.

Védekező állásban

Ha úgy érzed, hogy a munkatársaid elnyomnak és a legtöbb beszélgetés végén te még úgy is érzed, hogy nekik igazuk van, te pedig teljességgel gyenge vagy – akkor a védtelenséggel lehet dolgod. Lehet, hogy támadva érzed már akkor is magad, amikor valaki egyszerűen csak nem ért egyet veled.

Mit lehet tenni? Járj utána, lehet, hogy a többiek úgy érzékelik, hogy te vagy az agresszor. Ha vannak olyan kollégáid az irodában, akikkel gyakran vitatkozol, megpróbálhatod tisztázni a helyzetet. Megkérdezheted:

„amikor vitatkozunk, akkor azt próbálod nekem elmondani, hogy miért nekem nincs igazam vagy magadat igyekszed megvédeni és elmondani, hogy miért nem te vagy az, akinek nincs igaza?”

Ezekből a tisztázó beszélgetésekből kiderülhet, hogy a többség nem téged akar provokálni és nem is a véleményedet támadja.

Elcseszni az időt semmire:

Ha a nap végén mindig úgy érzed, hogy nem végeztél semmit, a kijelölt feladatok listája pedig tovább nőtt, akkor érdemes közelebbről is megfigyelnek, hogy mivel töltöd a munkaidődet. Gyakran az történik, hogy elfoglaljuk magunkat és elúszunk mellékfeladatokkal, merthogy azok könnyebbek. A düh, hogy rengeteget dolgozol először mindig a halom tetejéről szedeti le veled a feladatokat és megakadályoz a fontossági sorrend kijelölésében.

Mit lehet tenni? A mailekre kijelölt napszakokban válaszolj és a telefonhívásokat is külön időzítsd. Mindig szakíts időt arra, hogy megállj egy pillanatra és gondold át, hogy mi lesz a következő lépés. Még akkor is, ha elsőre úgy érzed úgysem tudod érdemben feldolgozni a bejövő információt, ez a szünetecske további időt-rabló hibáktól kímél meg. Itt is segíthet a lista a 2 vagy 3 legfontosabb feladatodról, amire időről-időre ránézve tudatosíthatod magadban, hogy vajon azon dolgozol e, aminek jelentősége van.