Erickson - Bűn

Egy fiatal hölgy járt nálam, aki abban a hitben nevelkedett, hogy a mozi olyan hely, ahol a fiatal lányokat elcsábítják; a bűn háza.

Nem volt hajlandó betenni a lábát vegyesboltba, mert ott cigarettát árulnak, és az Úr halálra sújtaná, ha olyan helyre menne, ahol cigarettát árusítanak. És nem ivott bort vagy likőrt, vagy bármilyen alkoholos italt, mert Isten halálra sújtaná. Isten halálra sújtaná, ha moziba menne; halálra sújtaná ha cigarettázna.

Érdeklődtem a munkahelye után. Egy orvosnál dolgozott, aki szintén a közösséghez tartozott. Az orvos 100$-t fizetett neki havonta. Az átlagfizetés abban az időben 270$ volt havonta. Tíz éve nála dolgozott, és még mindig csak 100$-t keresett havonta. A gépíró sebessége pedig nem volt több mint huszonöt szó percenként.

Otthon élt a szüleinél, akik gondosan óvták a lányukat — a bűntől. Egy óráig tartott mire a munkahelyére ért, nyolc óra munka, néha túlóra fizetés nélkül. Egy újabb órába telt mire hazaért. És heti hat napot dolgozott. Vasárnap templomba ment — egész nap. Ez egy nagyon merev és korlátozott család volt.

Amikor a lány elhagyta az irodát az első beszélgetés után, a feleségem, aki ritkán tesz megjegyzéseket a betegeimre azt kérdezte:

"Ki volt ez a rakás szerencsétlenség?"

"Csak egy betegem" — feleltem.

Beszéltem tehát a lánnyal, és meggyőztem arról, hogy az élet tele van szakadékokkal, és hogy a halál mindenkit utolér, és ha Istennek az volt a terve vele, hogy egy bizonyos időpontban meghaljon, én bizonyos voltam benne, hogy nem fog belehalni a cigarettázásba, hacsak Isten kész nincs rá hogy magához vegye. Rávettem, hogy elszívjon egy cigarettát. Sokat köhögött, és Isten nem sújtotta halálra! Tényleg nem! Ez meglepte.

Aztán azt javasoltam, hogy menjen, nézzen meg egy filmet. Eltartott pár hétig mire összeszedte a bátorságát. A lehető legkomolyabban azt mondta nekem: "Isten halálra fog sújtani, ha elmegyek a bűn házába."

Azt feleltem neki, hogy ha Isten nem sújtja halálra az azért van, mert még nem jött el az ideje hogy meghaljon, és hogy én komolyan kételkedem abban, hogy most lenne az ideje. Lenne szíves eljönni megint és elmesélni milyen filmet látott? Visszajött miután megnézte a The Lady and the Tramp című filmet. Nem én választottam.

"Az egyház biztos, hogy téved", mondta "Nem volt abban a filmben semmi rossz. Nem volt egy korrupt férfi sem, aki fiatal lányokat szentségtelenített volna meg. Szerintem nagyon jó film volt."

Én erre ezt válaszoltam: "Szerintem a közösség hibás elképzelést alakított ki benned a filmekről. Nem hiszem, hogy szándékkal tették volna. Szerintem az ok egyszerűen a tudatlanság." És talált más filmeket is érdekesnek — különösen a zenés filmeket. Aztán egy nap azt mondtam: "Azt hiszem eleget fejlődtél ahhoz, hogy igyál egy kupica whisky-t."

"Isten bizonnyal halálra sújtana", mondta.

"Azt kétlem", feleltem, "nem sújtott halálra, amikor moziba mentél, vagy amikor elszívtál egy cigarettát. Nézzük meg halálra sújt-e, ha megiszol egy kupica whisky-t."

Megivott tehát egy kupicával, és várt, és várt, és Isten nem sújtotta halálra. Ekkor így szólt: "Azt hiszem, meg kell változtassak egy pár dolgot az életemben. Azt hiszem jobb lesz, ha elköltözöm a szüleim házából és bérelek egy lakást."

Én hozzátettem: "És szükséged van egy jobb állásra. Meg kell tanulnod hogyan kell gépelni. És saját lakásba kell költöznöd. Nem engedheted meg magadnak, úgyhogy nyugodtan kérd meg a szüleidet, hogy fizessék a lakbért. És főzz magadnak, és bérelj egy írógépet. Ahogy felébredsz reggel, azonnal rohanj az írógéphez és gépeld a következőt: ''Gyönyörű júniusi reggel van.'' Azután menj a fürdőszobába, mosd meg a fogad, és gépelj egy másik rövid mondatot, minden mondatot maximum sebességgel gépelve. Minden mondat legyen nagyon rövid. Aztán kezdj öltözködni. A kellős közepén gépelj egy újabb rövid mondatot. Amikor befejezted az öltözködést, gépelj megint egyet. Kezdd előkészíteni a reggelidet és gépelj megint egy rövid mondatot. Ülj le enni, és a reggeli felénél kelj fel és gépelj még egy rövid mondatot — mindig maximális sebességgel. Folytasd ezt a szaggatott gyakorlást, mindig teljes gőzzel, és sokkal gyorsabban fogsz megtanulni gépelni."

Három hónappal később percenként nyolcvan szónál tartott.

A főzésről a következő megjegyzést tette: "Gondoltam, csinálok magamnak egy kis rizst, és rájöttem, hogy megmelegíthetek egy bögrényi rizst. Beleöntöttem egy fazékba vízzel. Aztán elő kellett vennem még egy fazekat, mert az a bögre rizs megtöltötte az elsőt. És kellett szereznem még egy pár fazekat. Nem tudtam, hogy a rizs ennyire megduzzad."

"Sok mindent kell megtanulni, ha valaki főzni akar", feleltem.

Főzettem vele egy kis babot. Nagyon óvatosan merte ki azt a bögre babot, és rettentő mennyiséggé duzzadt. Végül jó szakács lett belőle, kilépett a közösségből, és azt mondta a szüleinek: "Időről időre majd meglátogatlak titeket. Találtam egy jó állást, 270$ egy hónapra, és csak nyolc háztömböt kell gyalogolnom a munkahelyemre."

Aztán megint eljött hozzám, és azidőtájt a feleségem azt kérdezte tőlem: "Milton, szakosodtál a gyönyörű szőkékre?"

"Az a legutolsó a rakás szerencsétlenség volt", mondtam. Mert az a lány, mint kiderült nagyon csinos volt. Zeneórákra járt, és élvezte a munkáját.

Azután pár hónappal később ismét eljött: "Dr. Erickson, le akarok részegedni, és szeretném tudni, hogy kell csinálni."

"A legjobb módja a lerészegedésnek az", válaszoltam, "ha megígéred, hogy nem használod a telefont, hogy bezárod az ajtót, és nem nyitod ki, valamint, hogy nem mész ki a lakásból. Szerezz egy üveg bort, és élvezd kortyonként, amíg meg nem ittad az egész üveggel."

Pár nap múlva visszajött, és elmesélte mi történt: "Olyan boldog vagyok, hogy megígértette velem, hogy nem használom a telefont, mert fel akartam hívni az összes barátomat, hogy jöjjenek át hozzám, és részegedjenek le velem együtt. És az borzasztó lett volna. És ki akartam menni az utcára, énekelni. De megígértem, hogy bezárom az ajtót, és nem nyitom ki. Annyira örülök, hogy megígértette velem. Jó volt lerészegedni, de rémesen fájt a fejem másnap reggel. Nem hiszem, hogy akarnék többet részeg lenni."

"A lerészegedés öröméért ki kell fizetni a számlát", feleltem "és ez a fejfájás — a másnaposság. És nyugodtan lehetsz annyiszor másnapos, ahányszor csak akarsz."

"Nem akarok többé másnapos lenni", mondta.

Később megházasodott. Azután szem elől tévesztettem.

Azt hiszem nagyon fontos a beteget komolyan venni és teljesíteni a kéréseit. Nem pedig hidegen, keményen bírálni. Fontos továbbá felismerni, hogy az embereknek szükségük van a dolgok megtapasztalására, hogy igazán képtelenség mindent megtanítani nekik, amire szükségük lehet. Hogy rengeteget képesek saját erejükből megtanulni. Neki egészen biztosan sikerült. És általában csodálatosan udvariasak a transzállapotban.