A piacgazdaság alapelve, hogy a vállalat a profit termelésére jött létre. Ugyanakkor sokan úgy gondoljuk, hogy társadalmi felelősségük is van. Az ideális világban a profit és a társadalmi felelősségvállalás összekapcsolódnak, a való világban azonban részben legalábbis ellentmondanak egymásnak ezek a törekvések.
Egyik oldalon a vállalatnak eredményesnek kell lennie, hogy túléljen és megéljen, a részvényei értékesebbek legyenek a tulajdonosaik számára, mintha a pénzüket bankban fialtatnák. A profit alapozza meg a bizalmat, ami alapján egy vállalatba pénzt fektetnek. Pénzt, ami a vállalat növekedését és céljainak megvalósítását szavatolja. A profit tehát nem csak eredménye, de forrása is a vállalat gazdagságának és jólétének.
A másik oldalon a vállalat nem más, mint emberi hálózat, emberek együtt dolgoznak benne a közös célokon, nem csak humán gépként, erőforrásként. Napjainkban a munkatársak a vállalat értékének (intellectual capital) nagy részét teszik ki. Ha a vállalat azt akarja, hogy dolgozzanak számára, akkor motiválnia kell őket és megteremtenie egy jó bizalmi szintet. De hasonlóan fontos, hogy a vállalat és környezete (ügyfelei, beszállítói, az önkormányzat, a közösség és a tevékenységéhez kötődő érdekcsoportok) között is jó legyen a kapcsolat. A jó kapcsolat és bizalom alapfeltétele pedig, hogy az egyén és a stakeholderek érdekeit is szem előtt tartják.
A shareholder érték elmélet a nyereségesség előrébb való mint a felelősségvállalás elvet hangsúlyozza, és a vállalatokban a tulajdonosaik eszközét látja. Ebben a szemléletben a siker mérője az osztalék, a részvények ára, a nyereség és a stakeholderek felé fordulás elsősorban is eszköz, nem pedig cél. Freeman után - szerintük a vállalatot a profit termelésre hozták létre, nem pedig a stakeholderek kedvéért, ezért nem is kétséges, hogy az önfenntartás és gazdasági eredményesség a cél. A shareholder érték elvét követő vállalatok tisztában vannak és érzékelik a stakeholderekre odafigyelés jelentőségét is, de ebben eszközt látnak nem pedig vállalati követendő célt. Szerintük a társadalmat legjobban a gazdasági racionalitás szolgálja. A felelősségvállalás a munkatársak irányában, a helyi közösségért, a természeti környezetért, a társadalmi fejlődésért ezek nem szervezeti ügyek, hanem az egyéné és a kormányzaté. Ha a vállalat saját érdekeit szem előtt tartva, piaci alapú kapcsolatot ápol a stakeholderekkel, célként a maga számára a saját shareholdereknél lévő értékének növelését követi, akkor az a társadalmi jólét maximalizálásához is vezet.
A stakeholder érték elmélet a felelősségvállalást előrébb helyezi mint a nyereségességet. A vállalatban pedig olyan koalíciót lát, amely a résztvevő felek javát kell szolgálja. Az elv képviselői szerint a vállalat sikerét a stakeholdereinek elégedettsége határozza meg, a felelősségvállalás tehát nem csak eszköz, hanem cél is. A társadalmi felelősségvállalást a vállalat ügyének érzik és a közös érdekekben és gazdasági szimbiózisban hisznek. A vállalat nem a shareholderek eszköze, hanem egy koalíció, amely a különböző erőforrások között a közös jólét emelésére jött létre.
Ha elkötelezettek és motiváltak a munkatársai, és egymást támogató magas bizalmi szinvonalú kapcsolatokat tart fent a környezetében lévő felekkel, a stakeholderek közös célján munkálkodik, akkor a vállalat nem csak "több" ezzel, de a társadalom egészségét is maximalizálja.