Minden ami coaching

Ha hallottál már basáskodó férjről-feleségről; anyósról, akinek mindenhez van egy "kedves" megjegyzése; szülőről, akinek még mindig lehetetlen megfelelni; folyton kölcsönkérő unokatestvérről, mindig-a-legrosszabbkor beállító nagyikáról, esetleg nálatok is előfordul hasonló a családban, akkor olvass nyugodt szívvel tovább: ez neked szól!

Emberi természetünkből adódóan vágyunk arra, hogy szeressenek és elismerjenek minket. Ám amikor arra kerül a sor, hogy végre észrevesznek, netán még bókolnak, dicsérnek is minket, sokan egyszerűen „lefagynak”, esetleg még a tüskésebb felüket mutatják a mit sem sejtő másik felé. Hogy is van ez?

Az utóbbi időben több ügyfelemmel beszélgetve is feltűnt egy jelenség, pontosabban: önkorlátozó hiedelem; mely akkor is megakadályozza, hogy a dolgokat lazán, egyfajta flowban érjük el, amikor pedig ehhez minden külső körülmény adott lenne.

Hallottad már a kifejezést: stresszorexia? A maximalista nők sajnálatosan gyakori jellemzője, amikor már „enni sincs idő”. Most megtudhatod, mire érdemes odafigyelni annak, aki már-már kórosan perfekcionista.

Az utazás sokunk számára szinonim a feltöltődéssel, kikapcsolódással, újraértelmezéssel. Nem egy olyan élethelyzet, életszakasz van, ami megkívánja tőlünk belső erőforrásaink mozgósítását, lehetőségeink feltárását, szemléletmódunk újraértelmezését.

Kora reggel van, ragyogóan szép őszi nap, és megint úton vagyok, hogy valami új és izgalmas tapasztalást éljek át. Úton vagyok, és a szívemben izgalmas várakozást ringatok. Vágyom az élményt mindig, amit az új, a meglepő, a váratlan adhat. Vágyom, és nyitott szemmel vagyok az újra, így észre is veszem azt, amire éppen szükségem van.